A doktori címhez előírás két nyelvvizsga. Sósnak önéletrajza szerint németből alapfokú, angolból pedig középfokú nyelvvizsgája van. Kíváncsiak voltunk, mennyire tud a doktor angolul. Egy kitalált külföldi médium nevében hívtuk fel Sós Tamást, interjút szerettünk volna kérni tőle.
Sós Tamás országgyűlési képviselő, MSZP:
– Tessék!
– Is that Mr. Sós Tamas speaking? Hello sir?
– Viszhallás!
– Sir! My name is Gabriell Danuncio, and I’m calling you from Brussel’s office of European Voice
Letette. Biztos rosszkor hívtuk.
Két hete mutattuk be dr. Sós Tamás szocialista országgyűlési képviselő, megyei MSZP-elnök plágiumgyanús doktori disszertációját. A mű szakirodalmi áttekintési részében akkor 68 olyan szövegrészt azonosítottunk, amelyeket mások korábbi tudományos munkáiból használt fel a szerző, forrásmegjelölés nélkül. Íme néhány példa. Találomra kiválasztunk egy bekezdést Sós művéből, beírjuk az első mondatot a Google keresőjébe, és már ki is derül, hogy egy 2003-as tanulmányból származik a szöveg. Az eredeti műben ez olvasható:
„A globalizációs folyamatok hatására formálódó, átalakuló gazdaságokban az egyik legmarkánsabb folyamat a lokalizáció (és regionalizáció) felerősödése; amíg a nemzetgazdaságok fontossága (relatíve) leértékelődik, addig a régiók, nagyvárosok gazdasági szerepe felértékelődik” – részlet Lengyel Imre 2003-as tanulmányából.
Sós hét évvel később írt disszertációjában pedig ez szerepel:
„A globalizációs folyamatok hatására formálódó, átalakuló gazdaságokban az egyik legmarkánsabb folyamat a regionalizáció felerősödése, melynek következtében a régiók, nagyvárosok szerepe felértékelődik” – részlet Sós Tamás 2010-es doktori disszertációjából.
Sós művében még a bevezető sem saját kútfőből született. Ezt írja disszertációjában:
„Végigjárva sok éven keresztül a szakképzés és az irányítás különböző szintjét, megismerve választott hivatásom lehetőségeit, buktatóit, az állami foglalkoztatáspolitika lehetséges és valóságos mozgásterét - speciális nézőpontból látom a helyzetet” – részlet Sós Tamás 2010-es doktori disszertációjából.
Az eredeti szerző, Rezsőfi István doktorjelölt 2006-os munkájában pedig ez szerepel:
„Mint a Hajdu-Bihar Megyei Munkaügyi Központ igazgatója – végigjárva sok éven keresztel a munkaügyi szakigazgatás minden szintjét, megismerve választott hivatásom lehetőségeit, buktatóit, az állami foglalkoztatáspolitika lehetséges es valóságos mozgásterét – speciális nézőpontból látom” – részlet Rezsőfi István 2006-os doktori disszertációjából.
És így tovább. Mikor szembesítettük a képviselőt azzal, hogy a 80 oldalnyi szakirodalmi áttekintésében 68 lopott részt találtunk, ő arra hivatkozott, hogy a kutatási rész fontosabb, és azt ő csinálta.
Dr. Sós Tamás országgyűlési képviselő, MSZP:
„Ha megnézi figyelmesen ezt a dolgozatot, akkor gyakorlatilag a dolgozatnak azok a részei, amelyek valójában önálló kutatásnak az eredményei, kérdőíves módszerrel, Észak-Magyarország iskoláinak a tapasztalatai lettek feldolgozva, illetve az ottani gazdálkodók, vállalkozók hogy mit gondolnak a szakképzésről, ezek lettek összehasonlítva. Ennek a dolgozatnak ez a nóvuma, szeretném ezt kiemelni.”
Utánajártunk, hogy valóban Sós munkája-e a kutatás. A disszertáció újabb elemzése során további 28 olyan részt találtunk, amely nem a doktori írójától származik. A kutatási rész sem saját munka. Az internetre feltöltött disszertációból hiányoznak a mellékletek. Emlékeznek, a mellékleteket hiányolta Sós is.
Dr. Sós Tamás országgyűlési képviselő, MSZP:
– Még egyszer megkérdezném: Ki segített a disszertáció megírásában?
– Ez egy önálló munka volt.
– Jó, akkor nézzük. Itt van nálam ez a disszertáció. (...)
– Nézzük meg a dolgozatnak az egészét. Nekem úgy tűnik, hogy ön a dolgozatnak csak a felét hozta ide. ( )
– Képviselő úr, megmutatom, ez a dolgozat egésze, 158 oldal.
– Igen, de például hiányzik a melléklet.
Ez adta az ötletet, hogy utánanézzünk, mi is lehet a mellékletben. Érdemes volt. Az ELTE könyvtárában jártunk utána Sós disszertációjának. Az itt található egyetlen példányban benne vannak a mellékletek. Ezek azok a kérdőívek, amelyekkel állítólag Sós kutatott. Ezek pedig ugyanazok. A baj csak az, hogy ezekkel a kérdőívekkel nem Sós Tamás végzett kutatást, hanem a megyei pedagógiai intézet. Vállalkozásoknak és oktatási intézményeknek küldték ki a kérdőíveket. A vállalkozóknak ezzel a kísérőlevéllel együtt, amelyben az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság nevében kérik a vállalkozókat a kérdőívek kitöltésére. A levél egyik aláírója nem más, mint Sós párttársa, Gúr Nándor. Felkerestük a megyei pedagógiai intézetet.
Schmidt Istvánné, igazgató, Heves Megyei Pedagógiai Intézet:
– Kezeit csókolom! Kisberk Szabolcs vagyok a Hír TV-től. ( ) Székely Józsefné neve mond-e önnek valamit?
– Igen, ő volt az intézetnek az előző igazgatója.
– Meddig?
– 2011-ig.
– Akkor az intézménynek a felettes szerve a Heves Megyei Önkormányzat volt, ő volt a fenntartója.
– Tehát akkor közvetlenül a Sós Tamás?
– Így igaz, igen.
Megmutattuk a birtokunkba került levelezést. Kiderült, valóban a korábbi intézetigazgató Székelyné Magyari Nóra e-mailjei jutottak el hozzánk. Ebből az egyik legérdekesebb, amelyet Sós Tamás küldött doktori védése után.
Kedves Nórika!
Örömmel tájékoztatlak, hogy június 22-én megvédtem a doktori disszertációmat, Summa cum laude minősítéssel. Köszönöm, hogy segítetted a munkámat. Mellékleten küldöm a tézisfüzetemet. ( )
Üdvözlettel:
Sós Tamás
(részlet Sós Tamás 2010. június 25-én Székelyné Magyari Nórának küldött leveléből)
Megkerestük Székelynét, akivel még a KISZ-es–úttörős időkben szocializálódott együtt Sós.
Székelyné Magyari Nóra volt igazgató, Heves Megyei Pedagógiai Intézet:
– Mennyiben segített ön Sós Tamásnak ebben a kutatásban?
– Konzultációval.
– Konzultációval?
– Persze. Megkérdezte a véleményemet. Hát illetve volt egy, (...) kérdőívet küldött át, egy mellékelőlevél volt hozzá, és ezt kiküldtük az intézményeknek és ez hozzánk jött vissza. Ez megrendelés volt, ő ezért fizetett.
Értik, ugye? A volt igazgató most ismerte el, hogy ők csinálták a kutatást. Pedig Sós nekünk azt mondta, ő kutatott.
Dr. Sós Tamás, országgyűlési képviselő, MSZP:
– Ön kijárt az iskolákba kutatni, ha jól értem, most azt mondta.
– Igen.
– Melyik iskolákban volt?
– Számos területen voltam. Valójában iskolafenntartóként nagyon jól ismerem a heves megyei iskolákat. ( )
– De mely iskolákban kutatott?
– Észak-Magyarország szakképző iskoláiban.
– Meg tudja nevezni őket?(...)
– Igen. Gyöngyösön van egy iskola, illetve ott több iskola van, például közvetlen kapcsolat, de különböző gazdálkodókat, cégeket is megkerestem, a legnagyobbakat.
– Melyik cégeket?
– Például mondjuk az erőművet, olyan típusú cégeket, amelyek profilban jellemzőek, mondjuk agráriskola.
De hallgassuk tovább a pedagógiai intézet volt vezetőjét. Érdemes.
Székelyné Magyari Nóra volt igazgató, Heves Megyei Pedagógiai Intézet:
– Én nem akarok semmit letagadni, uram! Ha most engem kérnek meg, hogy szakmai segítséget nyújtsak, meg konzultáljak, meg anyagokat készítsek el, ez akkora bűn az én részemről?
– Hát, hölgyem! Az, hogy elkészít egy Anyag és módszer című anyagot, amiben itt leírja, hogy adatfelvétel, a táblázatok, a minta jellemzői, tehát itt van egy 32 oldalas anyag, amit ön készített, mindennel, tehát diagramokkal, mindennel. Ez egy kutatás. (...) megnyitom a fájlban az információt, és kiadja, hogy ön a szerzője. (...)
– Miért tetszett írni ezt a 32 oldalas tanulmányt? (...)
– A kutatás, amit kiküldtünk anyagot, visszajött és kért arra, hogy abban segítséget adjak.
– Akkor Sós Tamás személy szerint megkérte önt, hogy írja meg ezt a kutatást, amit ő felhasznált a disszertációjában. (...) Most ezt tetszett mondani.
– Hát, most akkor ha így kérdezik, akkor igen.
Vagyis nemcsak a kutatás adatgyűjtési és feldolgozási részét csinálta más, hanem a szekunder kutatást, vagyis az összegyűjtött adatok elemzését is. A kutatással az intézet igazgatóhelyettese is foglalkozott. Hozzá tartozott a szakképzési terület.
Révészné Bögös Zsuzsanna volt igazgatóhelyettes, Heves Megyei Pedagógiai Intézet:
– Ha minden igaz, akkor önök iskoláknak küldtek ki egy kérdőívet A szakképzés helyzete az észak-magyarországi régióban címmel.
– Valószínű, hogy küldött ki ilyet az intézményünk, így igaz, így igaz. Gyakorlatilag összegyűjtöttük ezeket, igen.
– Hogy a kérdéseit nem mi állítottuk össze, az egészen biztos. Címlistát, szerintem azt se állítottunk össze.
– A kérdőívet azt valószínűleg nem önök állították össze, mert pont egy ugyanilyen kérdőív kiküldésére kérte meg önöket Gúr Nándor és Bihall Tamás a Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottság nevében.
– Na, akkor ez lehetett, mert ilyen kérdőív-összeállításra, megmondom őszintén, nem emlékszem.
A birtokunkba került dokumentumokból úgy tűnik, hogy a disszertáció túlnyomó részén Mohácsi Márta keze munkája látszik. Erre utal egyébként a Sós és Mohácsi közti levelezés is. Ezt az e-mailt 2009. november 8-án küldte Mohácsi Sós Tamásnak:
Tisztelt Elnök Úr!
Megkaptam az anyagokat. Köszönöm. Küldöm, hogy szerintem mi kellene még. Ha Professzor Úrral beszéltél és jóváhagyta, megpróbálom összeszerkeszteni.
Üdvözlettel:
Mohácsi Márta
(Mohácsi Márta 2009. november 8-án küldött levele Sós Tamásnak)
Ezt pedig november 23-án írta Mohácsi:
Tisztelt Elnök Úr!
Mellékleten tisztelettel megküldöm a Tézis fedőlapját és a Tézis szövegét. Ez a dolgozat kivonata, nem teszünk bele mindent. Az oldalszám nem lehet több. Kedd estig várom a javításokat. Szerdán megy a nyomdába.
Üdvözlettel: Mohácsi Márta
(Mohácsi Márta 2009. november 23-án küldött levele Sós Tamásnak)
Felkerestük Mohácsit, aki jelenleg a Nyíregyházi Főiskolán oktat.
Mohácsi Márta:
– Olvassuk tovább! És ez nyilván nem az összes levél, ami a birtokomban van.
– Ha professzor úrral beszélt és jóváhagyta, megpróbálta összeszerkeszteni.
– Nem. Megpróbálom összeszerkeszteni. Mármint hogy ön.
– De professzor úrral.
– Ha professzor úrral beszéltél, Sós Tamás beszélt.
– Igen.
– És a professzor úr jóváhagyta, akkor én, Mohácsi Márta megpróbálom összeszerkeszteni.
– Ez van odaírva, hogy én, Mohácsi Márta?
– Mert ön szerint, a magyar nyelv szerint ez nem azt jelenti?
– De az van odaírva, hogy én, Mohácsi Márta?
– Hölgyem! Ön írta alá.
– Az van írva?
– Ne vegye el, mert ez az én példányom!
– Nem veszem el.
– Ön írta alá.
– Ne vitatkozzon velem, legyen szíves!
– De még erre nem tetszett válaszolni, hogy azt hogyan kell értenünk, hogy a tézis szövegét elküldöm
– Nem szeretnék erre válaszolni önnek.
– De miért?
– Én azt mondom, vizsgálja meg a bizottság.
Azok után, hogy nem kutatott, nem olvasott és még nem is szerkesztette a saját dolgozatát, gondolhatják, hogy nem is akarta legépelni a szöveget, ez egy megyei szoci vezetőtől nem is várható el.
Sike Judit, Sós Tamás korábbi titkárnője:
– Önön keresztül ment az egész disszertációírás. Itt van a levelezés.
– Így van, igen. Igen, én gépeltem.
Sós doktor az elmúlt 4 évben az Országgyűlés oktatási, tudományos és kutatási bizottságának tagja volt. A bizottsági üléseken többnyire Hiller István mellett ült. Hiller felesége érdekes módon pont annak a karnak a dékánhelyettese a Budapesti Gazdasági Főiskolán, ahol Sós adjunktusként oktathatott az elmúlt években.
Sós ma már nem akar nyilatkozni. Még a detki lakossági fórumát is félbeszakította miattunk.
Dr. Sós Tamás országgyűlési képviselő, MSZP:
„Szeretném ezt a részt zárni, egy rövid szünetet tartanánk, utána egymás közt szeretném, hogyha tudnánk még néhány dologról szót váltani. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a sajtónak a megjelenést.”
A fórumon kérdezni nem lehetett, de mi azért megpróbáltuk.
„Ez az ön kutatása? Sós úr! Itt vannak a mellékletek, legyen kedves, nézzen bele! Sőt, a levelezés is itt van, Sós úr! Elmondja nekem, hogy hogy kell érteni azt a részt, amit a Pedagógiai Intézet vezetőjének írt, hogy »Kedves Nórika köszönöm a segítségedet. Summa cum laude doktoráltam.« Sós úr? Elnézést! Elolvasná ezt a levelet? Ezt ön írta.”
Sós Tamás disszertációját már vizsgálja az ELTE doktori tanácsa. Kicsit segítünk. Az említett eseteken túl az egyetem doktori szabályzata szerint a doktori fokozatszerzési eljárásban a hallgatónak önálló szakmai, tudományos közleményt kell dokumentálnia. Sós esetében ez sem teljesült, hiszen többek közt egy vele készült interjút jelölt meg tudományos publikációként, ami nyilván nem tartalmaz tudományos eredményeket, és nem is a doktori képzés ideje alatt született. Az értekezés irodalomjegyzékében nem található ténylegesen Sós Tamástól származó – a hallgatói státusza alatti – tudományos közlemény, ami a disszertáció benyújtásának előfeltétele. Tehát hozzá sem kezdhetett volna a doktori megírásához. Arra is felhívnánk a doktori tanács figyelmét, hogy a doktori védésen a bírálóbizottság tagjaként részt vevő Zachár László még a mű leadása előtt kijavította a disszertációt, összesen 245 helyen javított bele.
