Nem a gyerek hisztis, hanem a szülő

A tekintélyelv később visszaüt, a kicsi előbb-utóbb lázadni kezd · Olykor hagyni kell őket unatkozni

Konopás Noémi

2016. december 5., hétfő 08:41, frissítve: hétfő 09:18

Minden második szülő legszívesebben a pozitív, megerősítő módszer szerint nevelne – derült ki egy négy évvel ezelőtti, tizenkétezer embert megkérdező magyarországi felmérésből. A szándék tehát megvan, a segítség már kevésbé, a legtöbb anya jó esetben a gyerek körüli gyakorlati dolgokban (pelenkázás, szoptatás, ebédfőzés) számíthat a kezdeteknél fogódzókra, a lelki szempontokat tekintve magára marad. A nagymamák elfoglaltak, vagy ha van is idejük besegíteni, más elvek szerint nevelnék az unokát, mint a szülők. Ez a generációs értéksúrlódás ugyan normális, de sokszor komoly bizonytalanságot okozhat.

A védőnők is nagyon leterheltek – a házi gyermekorvosokról már nem is beszélve –, a csekély anyagi megbecsülés miatt eleve kevesen választják a pályát. A hivatásuk mellett kitartók pedig – teljesen érthetően – azokra a családokra igyekeznek fókuszálni, ahol nagy a probléma, így nem marad idő a kisebb gondokkal, de sok kérdéssel megbirkózni akarókra. Hogy mekkora igény van a segítségre, jól mutatja, hogy van olyan szülők számára indított blog, amely havonta 500 ezres olvasótáborral és 236 ezer Facebook-követővel büszkélkedhet.

Új technikák

A gyermeknevelés holdra szállásának számított Benjamin Spock 1946-ban publikált, hódító körútjára Magyarországon a nyolcvanas években induló, Csecsemő- és gyermekgondozás című monográfiája, ami egyben minden idők egyik legnagyobb könyvsikere. A műből 1998-ig ötvenmillió példány kelt el.

Spock elvei forradalminak számítottak, ő kezdte felhívni a szülők figyelmét arra, hogy egészen kicsi kortól kezdve figyeljenek a gyerek igényeire, vegyék többször ölbe a piciket. Szemléletmódja olyannyira elterjedt, hogy talán nem túlzás azt állítani, az Y-generáció gyakorlatilag ezen elvek alapján nevelkedett. Később a tudomány is egyre többet tudott meg a témáról, a szülők is mind nyitottabbakká váltak arra, hogy elszakadjanak a hagyományos tekintélyelvű módszerektől, és más technikák szerint járjanak el.

Leküzdeni a beidegződéseket

– Míg a tekintélyelvű nevelés eszköztárába sorolható a büntetés, a félelemkeltés és sajnos gyakran a törvény tiltotta testi fenyítés, addig a pozitív módszer a megerősítésen, a dicséreten, a példamutatáson alapul, és az apróságok egészséges pszichés fejlődését mint elsődleges szempontot helyezi a középpontba – mondta lapunknak Vida Ágnes pszichológus, Magyarország egyik legismertebb, babalélektannal foglalkozó szakértője. A módszer lényege, hogy a gyerek ne azért teljesítse a kérést, mert fél vagy szorong, hanem azért, mert jó kapcsolatban van a szüleivel, mert bízik bennük, mert tudja, hogy rájuk hallgatni érdemes.

Vida Ágnes úgy véli, a tekintélyelv később visszaüt, a gyerek előbb-utóbb lázadni kezd. Példaként említi a fára mászást, amitől szerinte nem tiltani kell az apróságokat, hiszen akkor csak még hamarabb indulnak el meghódítani a magasságokat, hogy aztán kellő képességek híján megsérüljenek. Míg ha megtanítjuk megfelelően fára mászni, akkor a bajtól megóvhatjuk őket.

Az esetek többségében a nevelés pozitív mivolta csak apróságokon áll vagy bukik. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű lenne bevetni e praktikákat, hiszen a szülőknek a saját, gyerekkorukban látott mintáikat, beidegződéseiket kell leküzdeniük. A módszer tehát nagy fokú tudatosságot igényel, amire nem mindig van energia, de ez nem is baj. A virgonckodó gyerekekre mindenesetre nem feltétlenül érdemes katonás fegyelmet erőltetni, az óvodából, iskolából, szakkörről, edzésről hazafelé viháncolókat például egy „ha gyorsan végzünk, még lesz időtök egyet játszóterezni” mondattal érdemes leszerelni.

Mese és bizonytalanság

A kicsiknél sokszor segítenek a mesék. A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy az esti alvás előtt a gyerekek ötletrepertoárt sorakoztatnak fel az időhúzásra. „Kérhetek még egy puszit?” „Sötét van, húzd feljebb a redőnyt!” „Most világos, húzd vissza!” „Szomjas vagyok, ihatok?” „Szeretnék mosdóba menni.” „Kaphatok még vizet?”

Az ilyen esetekben érdemes utánajárni, vajon a gyermek azért húzza-e az időt, mert fél a sötétben, vagy mert vágyik még a társaságunkra, vagy épp nem tudta még lezárni a napját. Sokat segíthetünk a lezárásban, ha elmeséltetjük vele, mi minden történt vele aznap. A mesével a sötétben félés is remekül kezelhető.

Vida Ágnes szerint egyébként nem a szülőkkel van a probléma, hanem a bizonytalansággal. Bár az ötven évvel ezelőttihez képest most jobb az életszínvonal, mégsem mernek nemhogy többet, de még annyi gyermeket sem vállalni a fiatalok, mint akkor. A mozgalmas mindennapok őrlésében hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mi fontos. Ez a folyamat főleg akkor pörög fel, amikor az anya visszamegy dolgozni, a gyermek meg bekerül a bölcsődébe, óvodába, és rohanássá válik az élet.

Kizárni a munkát

Bár a szülők többsége azt vallja, a család a legfontosabb, ennek ellenére ideje jó részét mégsem a családjára, hanem a ház körüli teendőkre, a munkában való előrejutásra szánja; ha otthon van, akkor is ezeken idegeskedik. Meg kell tanulni a problémák és a munka kizárását otthonról – hangsúlyozta a pszichológus. Sokszor marcangolja a szülők lelkiismeretét, hogy nem töltenek elég minőségi időt gyerekeikkel. Nemhiába népszerűek a kismamáknak szóló, már említett blogok, ahol nemcsak a gyakorlati feladatokban kérhető segítség, hanem a nevelés és szülőség lelki szempontjait tekintve is.

A másik véglet a folyton gyereke körül pörgő, úgynevezett helikopterszülő. Vida Ágnes nekik azt üzeni, nem érdemes túlaggódniuk a szülőséget, a gyerekek némi terelgetés mellett egyedül is felnőnek. Tapasztalatai szerint sok nő hatalmas energiákat fektet az anyaságba, túljátszva a szerepét. Ennek oka szerinte elsősorban a késői gyerekvállalás, a „na most félreteszek mindent, most megmutatom, nagyon anyuka leszek pár évig” gondolkodás. A nők sokat készülnek a szerepre, ami egy idő után teherré válik nemcsak az anya, hanem a gyerek számára is. Olykor hagyni kell a kicsit unatkozni, mert akkor megtanulja, mivel foglalja el magát, rájön, mit szeret csinálni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.11.29.