A Fővárosi Ítélőtábla Ruzsás Róbert hadbíró dandártábornok vezette katonai tanácsa helybenhagyta azt az elsőfokú ítéletet, amely a Hatvani Rendőrkapitányság három rendőrét találta bűnösnek hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében. Így ketten felfüggesztett, egyikük pedig másfél év letöltendő börtönbüntetést kapott.
A rendőrök bűncselekményeire a katonai büntetőjog szerint kell eljárni, így velük szemben speciális szankciók kiszabására is lehetőség van; e körbe tartozik a lefokozás, amelyet alkalmaztak is két vádlott vonatkozásában. A másodrendű vádlott – akinek börtönbe kell vonulnia – már előzőleg leszerelt. A lefokozás azt jelenti, hogy a terhelteket rendfokozatuktól megfosztják, és a továbbiakban nem dolgozhatnak a rendőrség kötelékében – közölte a tanácsvezető bíró.
A megállapított tényállás szerint az első- és másodrendű vádlott rendőri intézkedés közben többször megrúgta azokat a megbilincselt gyanúsítottakat, akiket egy ültetvényen kukoricacímerek lopása közben értek tetten. A küzdősportban jártas, erős fizikumú másodrendű vádlott egyik rúgásának következtében az egyik tolvaj bordatörést szenvedett. A harmadrendű vádlott később érkezett, ő a kukoricacímerekkel csapkodta az intézkedés alá vontak arcát.
A gyanúsítottból sértetté változott tolvajok tettének érdekessége, hogy mikor a gazda a helyszínen felmérte a földjén keletkezett károkat, maga is azt mondta, hogy anyagi hátrányt nem tudna kimutatni, számára ugyanis a kukoricacímer nem bír értékkel. A címergyűjtők egyike egy gyógyhatású készítményeket gyártó cégnek szállított be rendszeresen gyógynövényeket, valamint más természetes alapanyagokat, amiket az erdőkben és a mezőkön gyűjtött – mondta el Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza, aki a sértetteket pótmagánvádlói minőségükben képviselte.
Győző hozzátette, az nem vitás, hogy ügyfelei szabálysértést követtek el, ettől még azonban különösen súlyos cselekménynek tartja, hogy már megbilincselt, ellenállást nem tanúsító embereket bántalmaztak a rendőrök. Az is szomorú, hogy a rendőri állomány ilyenkor összezár, társaikra nem tesznek terhelő vallomást; ez egy félreértelmezett bajtársiasság – mondta lapunknak a jogász, aki szerint leginkább a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak ártanak az ilyen példák.
Pótmagánvádlóként egyébként akkor veheti át a vád képviselőjének helyét a sértetti oldal, ha az ügyészség az eljárást nem kívánja lefolytatni. A vádlottak védői hivatkoztak is arra, hogy a vádhatóság nem találta megalapozottnak a bűncselekmény gyanúját. A Magyar Helsinki Bizottság jogásza erre a szervezet egyik kimutatásával válaszolt, mely szerint az ügyészek a rendőrök bántalmazásáról szóló ügyekben jóval többször szüntetik meg az eljárást, mint bármilyen más ügyben.
A harmadrendű vádlott védője szerint talán épp azért ennyi az eljárásmegszüntetés, mert az ilyen feljelentések jó része fals, bosszúból született. Az ügyvéd kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság saját tapasztalatára hivatkozva mondta ki, hogy a rendőri állomány az ilyen váddal szemben összezár. Elmondta, neki viszont ügyvédként olyan tapasztalata van bizonyos etnikumú emberekkel kapcsolatban, hogy hajlamosak haragból hamis bejelentést tenni, mégsem alapozna erre ítéletet egy konkrét ügyben.
Viszonválaszában a helsinkis Győző Gábor jelezte kartársának, a bíróság nem holmi rendőrökkel szembeni előítélet alapján hagyta figyelmen kívül a többi rendőr vallomását, hanem azért, mert azokban tetemes ellentmondások mutatkoztak. Néhány rendőr például azt állította, hogy az intézkedés alá vontak fizikai ellenállást tanúsítottak, míg mások ezt kifejezetten cáfolták.
Az esetkor ugyanis a most elítélteken kívül több rendőr is a helyszínen tartózkodott és az órákon át tartó intézkedés szemtanúja volt, ám ők passzívak maradtak. Ugyanakkor ez megalapozza a bűnrészességüket, tudniillik azáltal, hogy nem akadályozták meg a társaik bűncselekményét, ami rendőrként kötelességük lenne, pszichikai bűnsegédként maguk is bűncselekmény elkövetőivé váltak – értett egyet az ítélőtábla a törvényszéki minősítéssel. Ezen az sem változtat, hogy beazonosítatlanul maradtak, nem kerültek a vádlottak padjára. Így – noha az első- és másodrendű vádlott ketten rugdosódtak – a minimum három elkövetőt feltételező csoportosság is megállapítható volt.
A bordát törő másodrendű vádlottnak annak ellenére kell börtönbe vonulnia, hogy időközben gyermeke született, aki most négy hónapos. Az ítélet így sem mondható súlyosnak, esetében a büntetési tétel felső határa 12 év volt. A vádlottak a folyosón mégis amiatt zúgolódtak, hogy a tábla nem volt eléggé tekintettel a férfi családjára.
Az ítélet jogerős, fellebbezésnek nincs helye. A kiszabott büntetés prevenciós célját már első fokon hangsúlyozták.
