Tanácsadás. Tessék, itt van. Azért a válság nem volt olyan szar történet mindenkinek. Miközben az elmúlt években emberek százezreinek ment tönkre az élete olyan aktorok ténykedése okán, akiknek/amiknek a sok is kevés volt, éppen e szereplők vállalkoztak arra, hogy megoldják a bajokat. Sikerült is. Egyik kézben fegyver, a másikban kötszer. Beárazva persze. Ügyes. Bedöntik a fél világot, majd kurva kemény pénzekért ígérik, hogyan kell megoldani a problémát. És még hálásnak is kell(ene) lenni. A tanácsadás a világ legjobb foglalkozása. Főleg, ha pénzről van szó. Amúgy meg mindenki tanácsadó itt. Élj így, élj úgy. Az a legdurvább, amikor olyan valaki osztja az észt, aki saját maga csúnyán leszerepelt. Megbukott mondjuk párkapcsolati ügyekben, miközben saját maga nagyjából az eocén idején tapasztalata meg az együttélés örömet és igen, nehézségeit is. És ugat bele az életedbe. Visszatérve: szóval nem vagyok híve az összeesküvés-elméteknek, de azért csak kiderül előbb vagy utóbb, hogy a mindennapi élet fölötti világ, amelyet most diszkréten a politika világának neveznék, csak összekacsint azokkal, akik a lét kezelik.
Lenyomat. Ahogy az állatokkal bánunk, lenyomat. Egyénről, közösségről. Végignézve e szerencsétlen ebeket, eszembe jut, amikor a három keverék kutyámmal még télen is róttuk az erdőket. Akkor még volt hó és volt erdő is. Kutyákról nem is beszélve. Az utóbbi években is téma volt az önmagammal való beszélgetések alkalmával, hogy jó lenne egy eb. Lebeszéltem magam, mert akkor, ahogy most is, pontosan ismertem az időbeli és fizikai korlátaimat. Ezt hívják tudatosságnak, cimbora. Nem vagyok ász, csak gondolkodom. Van pár történetem arról, és mindenkinek van, amikor a hülyéje hazaviszi a kiskutyát, kis tehenet, T-rexet, aztán amikor rájön, hogy azzal foglalkozni is kell, emellett nem lehet kiváltani vele egy párkapcsolatot, viszi a kukába. Az állatnak, még egyetlen darab halnak is az akváriumban, gondoskodás kell. A kutyának pedig gondoskodás, szeretet és nagy odafigyelés. Így mind. Élni kell vele, és nem mellette. Komoly kapcsolat ez. Erre nézem a képeket, és noha pontosan le tudnám írni az ilyen degenerált emberek ismérveit, nem teszem. Unom, fáraszt. Inkább csak örülök, hogy ezeknek az állatoknak csak jut valami jó is. Ennyi voltam.
(Fotó: Végh László)
