A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz forduló panaszosok egy része olyan, polgári jogi aspektusokat is felvető kérdésekben szeretne segítséget kapni, melyben eljárni a fogyasztóvédelmi hatóságnak nincs hatásköri felhatalmazása. Ellenben létezik egy gyors, ingyenes, vitarendezést elősegítő alternatív fórum, a békéltető testület.
A Budapesti Békéltető Testület nemrégiben sajtóközleményben hívta fel a fogyasztók figyelmét az elmúlt időszakban módosult és újonnan hatályba lépett rendelkezések figyelembevételével a szavatossági, jótállási jogok területén jelentkező kardinális kérdésekre.
A jótállást a 2014. március 15. napját megelőzően megkötött szerződések vonatkozásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 248. §-a, illetve a 2014. március 15. napját követően megkötött szerződések vonatkozásában a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:171.-6:173. §-ai szabályozzák.
(Amennyiben tehát ön 2014. március 15-e előtt vásárolt, akkor azzal kapcsolatos jogait a régi Ptk. tartalmazza, ha pedig ezt követően, akkor az új Ptk. rendelkezései az irányadóak).
Jótállásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz még – többek között – az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló – és 2014. április 9-étől szintén módosított – 151/2003. (IX.22.) Korm. rendelet is.
Mind a 2014. március 15. napját megelőzően, mind pedig az ezt követően megkötött szerződések esetében is a jótállási idő alatt bejelentett hiba vonatkozásában a vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a hiba (a hiba oka) a teljesítés időpontjában a termékben nem volt meg.
(Vagyis hogy a termék meghibásodása nem gyártási okokra vezethető vissza, hanem az áru nem megfelelő, úgymond rendeltetésellenes használatának következménye).
Az egyértelmű törvényi szabályozás ellenére nagyon gyakori probléma, hogy a vállalkozások nem teljesítik megfelelően ezt a bizonyítási kötelezettségüket. Bár a jogszabály nem határozza meg a bizonyítás mikéntjét, konkrét formáját, mégis nyilvánvaló, hogy a jótállásra kötelezett vállalkozás bizonyítási kötelezettségének teljesítésére nem lehet elegendő a saját nyilatkozata (vagy a saját maga által kiállított jegyzőkönyv, egyéb irat) arra nézve, hogy a hibát a fogyasztó rendeltetésellenes használata okozta. Szükséges más bizonyítási eszközzel is (például szakvélemény) alátámasztani az állítást.
Jogellenes a vállalkozások azon általánosan bevett gyakorlata is, hogy kizárják a jótállási felelősségüket arra az esetre, ha a termékben a hibát valamilyen sérülés, törés vagy – elektronikai termékek esetén – folyadék hatása stb. okozta. Ilyen hibák bekövetkezése nem mentesíti automatikusan a vállalkozásokat a bizonyítási kötelezettségük alól, a jótállási kötelezettség ugyanis teljes körű, mindenféle hibára kiterjed, így a vállalkozásoknak ilyen esetekben is bizonyítaniuk kell, hogy a törés, sérülés, folyadék hatása az értékesítés utáni nem rendeltetésszerű használatra vezethető vissza, nem pedig például anyag- vagy konstrukciós hibára, összeszerelési, gyártási eredetű hibára stb.
Emellett további kifogásolható magatartás is megfigyelhető a jótállási igények teljesítésénél. Gyakran előfordul, hogy egy termék többször is meghibásodik ugyanazzal a hibával, a vállalkozások mégsem akarják a terméket kicserélni, hanem – a fogyasztó kifejezett kérése ellenére – ismételten csak a kijavításra hajlandóak.
Hibás teljesítés esetén a kellékszavatosság esetében mind a régi, mind pedig az új Ptk. értelmében elsősorban kijavítást vagy kicserélést, másodsorban pedig vételár-leszállítást vagy a teljes ár visszatérítését kérheti a fogyasztó. (A javítás és a csere közül a fogyasztó választhat, kivéve, ha a választott igény teljesítése lehetetlen / nincs már az a modell, nem gazdaságos a megjavítása, vagy aránytalan [pl. a csere a javításhoz képest aránytalan többletköltséggel járna].)
A bírósági gyakorlat szerint azonban, amennyiben a javítások több ízben eredménytelenül végződnek, a fogyasztó jogszerűen érvényesítheti egyéb, hibás teljesítésen alapuló igényeit, így kérheti a termék kicserélését, a vételár utólagos csökkentését, illetve a vételár teljes egészének visszafizetését. Azt, hogy pontosan hányadik sikertelen javítási kísérlet alapozza meg a fogyasztó másik igény áttérésére való jogát, a jogszabály nem határozza meg, az mindig csak az adott ügy valamennyi körülményének – így például a sikertelen javítások száma, a fogyasztónak okozott kényelmetlenség, a fogyasztó által fizetett ellenérték mértéke, stb. – ismeretében dönthető el.
A 49/2003. (VII.30.) GKM rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a GKM rendelet helyébe 2014.05.14-én hatályba lépett 19/2014. (IV. 29.) NGM-rendelet is, amelynek 5. §-a szerint a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. (E témakörrel kapcsolatos blogbejegyzésünket itt olvashatja).
Jól ismert az a gyakorlat is – főleg a tartós fogyasztási cikkek – esetében, hogy a vállalkozás feltételhez köti az amúgy jogszabály folytán kötelezően járó jótállást. Így például megszabja azt, hogy az árucikket a fogyasztó csak az általa kijelölt szakszerviz által helyeztetheti üzembe, máskülönben elveszti a jótállást. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) korm-rendelet rendelkezései szerint a 2014. április 9-t követően kötött szerződések esetében csak akkor köthető feltételhez a jogszabályon alapuló jótállás, ha a fogyasztási cikk megfelelő üzembe helyezése más módon nem biztosítható és a követelmény teljesítése nem jelent aránytalan terhet a fogyasztó számára.
Ugyanakkor nem árt, ha az ilyen és hasonló feltételek kikötése esetén a vállalkozások számon tartják a Kúria Pfv.VII.20.194/2012/6. számú ítéletében foglaltakat: vita esetén ugyanis a megszabott feltétel szükségességét és azt, hogy az nélkülözhetetlen, a kereskedőnek kell bebizonyítania.
További hasznos információk: www.bekeltet.hu , www.nfh.hu
forrásanyag: Budapesti Békéltető Testület sajtóközlemény
