Petőfi Sándorról tudjuk, hogy nem szívesen vette figyelembe a hierarchiát, legyen szó a társadalmi ranglétráról – elég csak a Szendrey Júliával kötött házasságára gondolni – esetleg egy folyóirat tekintélyéről. Nem csoda, hogy rövid katonai pályáját a feletteseivel való összetűzések tarkították. Az irodalomtörténet szempontjából is nagyon értékes az a levél, amelyben a költő lemond századosi rangjáról, mert az öltözködési előírások be nem tartása miatt összekülönböztek Mészáros Lázárral. Ezt örökíti meg a Nyakravaló című versben.
A hivatalos levelet a hadügyminiszternek címezte a költő, a hadügyminisztérium iratanyagával került a levéltárhoz, akárcsak Petőfi a képviselőháznak írott levele, amelyben Csatadal című költeményét küldte, hogy azt sokszorosítsák és a honvédek lelkesítésére használják, mint Franciaországban a Marseillaise kinyomtatott példányait. Az akkori hatóságok irattárai számos más olyan iratot is őriztek, amelyek ma a legnagyobb becsben tartott történelmi dokumentumok: például az áprilisi törvényeknek a király által szentesített példányát, amit most mutatnak be először a nagyközönségnek, vagy a függetlenségi nyilatkozat Kossuth Lajos által írt tervezetét.
Kossuth neve nyilván nemcsak itt bukkan fel a hivatalos dokumentumokban, hanem például az első népképviseleti országgyűlési választás iratai között is, amelyekből kiderül, hogy a Budapest belvárosi választókerület közfelkiáltással választotta meg őt követéül. És látható lesz március 15-én az a levél is, amelyben Kossuth lemond és Görgey Artúrra ruházza át a főhatalmat.
Az 1948–49-es forradalom és szabadságharc során keletkezett iratoknak kalandos sorsa volt. A kormányzat többször költözött a szabadságharc alatt, ezért irattárából sok minden megrongálódott, elveszett. A szabadságharc leverése után pedig a császári hatóságok lefoglalták és Bécsbe szállították az iratokat, ezek is a megtorlások alapjául szolgáltak. A hazahozataluk a Monarchia felbomlásáig szóba sem jöhetett, hiszen az uralkodó, Ferenc József személyesen is érintett volt a történetben.
Az agyonhallgatott dokumentumok sorsát csak a Monarchia felbomlásakor rendezték egy levéltári szerződéssel. A magyar vonatkozású iratok visszakerültek Magyarországra, és – mivel központi szervek iratanyagáról van szó – levéltári őrzésbe kerültek. Németh György főlevéltáros elmondása szerint a birtokukban vannak ezenkívül olyan anyagok is, amelyek nem állami szervek működése során keletkeztek, de szorosan kötődnek a szabadságharchoz. Ilyen például a Görgey és a Klapka család hagyatéka, amelyekhez adományozás útján jutott a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára.
Ezeken kívül is sok más eredeti dokumentumot láthat a közönség a budai Várban, a Bécsi kapu téri palota Lovagtermében március 15-én, a levéltár idén harmadszor megrendezett családi napján. Az állomásos játékban a szabadságharc eseményein haladhatnak végig időrendben a látogatók. Felnőttekre és gyerekekre szabott feladatok megoldásával gyűjthetnek pecséteket a XIX. századi minták alapján készült útlevélbe. Az utazás a toborzással és a besorozással kezdődik és a komáromi menlevél vagy a ’48-as obsitlevél kiadásával ér véget.
Közben kiderül, milyen egyenruhája volt egy honvédnek és egy huszárnak, hogyan töltötték meg a XIX. századi fegyvereket, milyen szakmák, céhek biztosították a fegyverutánpótlást, és az is, hogy el tudjuk-e olvasni Kossuth Lajos kézírását, kiismerjük-e magunkat a szabadságharc helyszínein, esetleg a korabeli választókerületek között.
