Jó kérdés, hogy miért kerül egy szakirodalom egyszerre csak egy bestsellerlista élére, amikor tudvalevőleg elég alacsony az érdeklődés a tudományos témák iránt. A pszichológia talán az egyetlen kivétel, de ettől még nem biztos, hogy népszerű lenne a kötet, ha Kádár Annamáriának nem sikerült volna ilyen jól összehozni a meséket, a hétköznapi életet és a gyermeklélektant. Egy olyan – egyébként marosvásárhelyi – kutatóról van szó, aki gyakorló pszichológusként is tapasztalt, fő kutatási területe pedig a mese.
Valószínűleg ez is közrejátszott a nagy érdeklődésben, hiszen a meséket mindannyian szeretjük, és egyre többet foglalkozunk velük mostanában, már csak a hatalmas kortárs és klasszikus gyermekkönyvkínálat miatt is. A szülők és nagyszülők biztosan ismerik azt a kétségbeejtő érzést, ami egy könyvpalota gyerekrészlegén elfogja az embert. Kádár Annamária persze nem címlistát ad a kezünkbe, és az irodalmi minőségről, a jó mese esztétikai kritériumairól sincs szó a könyvben, ez nem is feladata. Viszont megtaláljuk benne a receptet, amely segít jó könyveket választani a különböző korú gyerekeknek. Megtudjuk, hogy hogyan gondolkodnak, mit éreznek egészen kicsi korukban, amikor még a saját zárt világukat, egyszerű problémáikat szeretnék viszontlátni a történetekben, és később, amikor az óvodáskor vége felé kialakul bennük a varázslatos mesei világ iránti érdeklődés. Ezt váltja fel tízéves kortól fokozatosan a realitás igénye, és ezzel lassan eljön az ifjúsági könyvek ideje.
A sok éves kutatásokon alapuló, személyiségfejlődéssel kapcsolatos fejtegetések akár unalmasak is lehetnének, de Kádár Annamáriának szerencsére nagy mesélőkedve, jó stílusa és megfelelő arányérzéke van. Mindig meg tudja tartani az olvasó figyelmét: lépten nyomon felhasználja azokat a gyakorlati példákat, amelyeket pszichológusként megtapasztalt, a gyerekek mondatait és az általuk írt meséket, amiket a kutatásai során gyűjtött. Megosztja velünk saját élményeit, párhuzamot von azokkal az olvasmányokkal, filmekkel, mindennapi jelenségekkel, amikkel az olvasó is találkozik. Nem fölényes tudós, hanem olyan szakember, aki el tudja mesélni, hogy mire jó, amit csinál – a könyv végére ő maga írt tíz olyan mesét, amelyekkel gyakorlatban is megmutatja, szerinte mi foglalkoztatja a gyerekeket. Nem téveszti szem elől az olvasót, aki – ahogy ő maga is – nem bonyolult tudományos fejtegetésekre, hanem minőségibb életre vágyik. Olvassuk a gyerekekkel kapcsolatos tanácsokat – hogy mikor, hogyan meséljünk, mihez kezdjünk a gyerek képzeletbeli barátjával, mit tegyünk, hogy a mese megfelelően hasson, és mire következtethetünk a gyermekünk mesefogyasztási szokásaiból – és közben azt vesszük észre, hogy mi felnőttek is kaptunk néhány egyszerű tippet a nehézségek leküzdéséhez és a harmonikusabb mindennapokhoz.
(Kádár Annamária: Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Kulcslyuk Kiadó, 2012, 375 oldal, 3150 forint.)