− A Szigeten idén van először jelen a Magyar Teátrumi Társaság. Mit hoz erre a fesztiválra?
− Felállítjuk a Porondszínházat, az első két előadást mi adjuk. A mínusz egyedik napra a Thália Színház Cseh Tamás-emlékestjét ajánlottuk a szervezőknek, a nulladik napra a Jókai Színház előadását, a La Mancha lovagja című muzikelt. Ezek után nem szedjük a sátorfánkat, otthagyjuk a Porondszínházat, amibe a sziget szervezői különféle programokat hívtak meg: komolyzenét, irodalmat, táncszínházat, dzsesszt és kabarét.  Ez egy első lépés a Magyar Teátrumi Társaság és a Sziget fesztivál között az együttműködés irányába, amit remélem, el tudunk mélyíteni.

Fekete Péter

Fotó: Béres Attila


− Milyen szempontok szerint választották ki e két előadást?

− A Sziget mínusz egyedik és nulladik napján a fesztiválozók többsége inkább magyar, ezért olyan előadásokat javasoltunk a Sziget szervezőinek, amelyek a magyar fülnek, szívnek is különösen kedvesek. Bereményi Géza rendezésében márciusban mutatták be nagy sikerrel a Tháliában a Születtem Magyarországon 2 című estet, amely nagyon szép tisztelgés a két éve elhunyt Cseh Tamás emléke előtt Udvaros Dorottyával, Cserhalmi Györggyel, Für Anikóval, Kálloy Molnár Péterrel és további számos remek előadóval. A La Mancha lovagja az én rendezésemben kerül színre, ezt az előadást a Jókai Színház még a tavalyi évadban mutatta be.

− Akkor nyilván fel is kellett újítani a La Manchát.
− Így van, a próbák már javában zajlanak Békéscsabán. Ráadásul a Sziget szervezőinek kérése az volt, hogy kettő- helyett egyfelvonásossá tegyük az előadást, ezért összehúztuk másfél órásra a történetet. Így mindazok, akik Ákos koncertjére jönnek, előtte nyugodtan megnézhetik a La Mancha lovagját. Reményeim szerint így sokkal feszesebb lesz az előadás, ám a legfontosabb elemei nem fognak hiányozni: az artisták, a színészek, a zenészek és a táncosok ugyanúgy egy színpadon fogják megteremteni a kitelepítések légkörét, ugyanúgy megjelenik majd a fekete Pobjeda, a kommunizmus rettegett nagy autója, a helyszín ugyanúgy gyűjtőtábor lesz, ahová érkezvén Cervantes hitet ad az ott várakozó embereknek Don Quijote történetének elmesélésével.

A bajba jutottakat nem szabad magukra hagyni

− Az inkvizíció börtönének ilyetén ábrázolása itt, Közép-Európában azonnal közérthető. Mit fog ebből érteni egy francia vagy német fiatal, ha a sátorba betér?
− Amennyiben ismeri a történelmet, mindent  rögtön érteni fog, ez a fajta megközelítés különösen izgalmas lehet. Mivel a La Mancha lovagjának dalai a világon annyira népszerűek, hogy a szövegét mindenki tudja, a külföldi fiatalokat az sem lepheti meg, hogy magyarul énekelünk, a darabban nagyon kevés a prózai rész. Olyan látványvilágot igyekszünk megteremteni, amely beleégeti az üzenetet a néző fejébe gigantikus, monumentális, fantasztikus csodákkal. Az üzenet pedig a következő: a bajba jutottakat nem szabad magukra hagyni, egy közösségnek össze kell fogni, hogy támaszt adjon nekik. Amikor ezt az előadást színre vittük, súlyos társadalmi krízist okozott a lakáshitelek bedőlése, magyar családok ezrével veszítették el az otthonaikat. Szerencsére van egy réteg, amely azóta megmenekült a bajtól, de sokak feje fölül ez a felhő még nem ment el. Emlékezetes: nagyon komoly társadalmi kérdés volt, hogy lehet-e adóforintokból azokon segíteni, akik kockázatos, később rossznak bizonyuló döntést hoztak. Az előadás e kérdésre is utal.

A kommunizmus rettegett kocsija, a Pobjeda

Fotó: Békéscsabai Jókai Színház


− Másrészt Auschwitzra, a Gulagra vagy Recskre is.

− Az üzenet minden embertelen helyzetre érvényes, örök érvényű: a bajba jutottakat nem szabad magukra hagyni! Valóban, Don Quijote története ezekbe a sötét történelmi helyzetekben is érvényes, nem véletlen, hogy Cervantes műve a Biblia után az egyik legnépszerűbb könyv a világon. Ha jön valaki, aki hitet ad, visszaadja a magunkba vetett hitet, ha a közösség összetartó ereje töretlen, akkor túl tudunk élni. „„Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne” – mondja Don Quijotén keresztül Cervantes. Mint rendező, hiszek benne, hogy az előadás erős képeivel több év múlva is emlékeztetni tudjuk a nézőket Cervantes üzenetére.

Egy katartikus este története Tusványosról

− Békéscsabán a tavalyi évad egyik legsikeresebb előadása volt a La Mancha. Nem tervezték, hogy filmre rögzítsék?
− Most, hogy a Facebookon meghirdettük,hogy  a Szigeten újra játszani fogjuk a darabot, tucatszám jönnek a bejegyzések, hogy ez az egyik legemlékezetesebb előadásunk. Van, aki azt írta: élete legjobb színházi élménye, ismét látni szeretné. Többen jelezték, ezért jönnek a Szigetre, ami rendkívül jólesik a békéscsabai társulatnak. Az előadás filmre vitele azonban komoly jogdíjas kérdés. Bár a darab amerikai jogtulajdonosának van egy fantasztikus magyarországi képviselője, egy tündér művészetkedvelő hölgy, aki szurkolt a sikerünkért, sokat segített, a szabályok nagyon szigorúak: súlyos pénzekbe kerülne az előadás rögzítése, amiben sajnos nem nagyon tudunk gondolkodni.

− Tusványoson már második alkalommal volt jelen a Magyar Teátrumi Társaság. Ott milyen élményeket adtak, kaptak?
− A Magyar Teátrumi Társaság és a Jókai Színház az idei évben több fesztiválon is részt vesz: ott voltunk a Pécsi Országos Színházi Találkozón, a Széchenyi tér közepén vertük fel a kis gömbsátrunkat. Ezek után mentünk Tusnádfürdőre, ahol hihetetlen csodákat éltünk meg: már a reggeli előadásunkon azt láttuk, hogy kicsi a százhúsz fős stúdiósátor, állandóan csúcsra járatva ment. Délután, a forróságban is, amikor azt gondoltuk, mindenki a vízparton keres hűsölést. Így volt ez akkor is, mikor Eperjes Károly a színpadra lépett istenes versekkel. A száznegyvenedik ember után, mikor már a lépcsőn is ültek, a sátor elé hangfalat raktunk ki, az emberek pedig elkezdetek ott is csoportosulni, hogy hallják. Az omegások azt ígérték, este hét előtt nem kezdenek hangolni, ha addigra befejezzük. Hétkor elkezdődött a dob hangolása, de az est csak nem tudott abbamaradni, mert a hallgatóság csak gyűlt és gyűlt. Háromnegyed nyolckor a hangzavar kellős közepén csak nem mozdult senki, és csak mentek, mentek a versek: az egyik legkatartikusabb esténk volt. Aztán kiürítettük a sátrat tíz percre, hogy szellőztessünk, majd megérkeztek az egri kortárs táncosok, akik, miközben ment az Omega koncertje, elkezdtek próbálni. A próba alatt beszivárgott egy–két–három ember. Megkérdezték a társulatvezetőt, Topolánszky Tamás koreográfust, zavarnak-e, mire a táncosok mondták, majd szólnak, ha zavarnak. Aztán folyamatosan szállingóztak befelé az emberek, végül voltak legalább százötvenen: telt ház lett a próbán. Spontán telt ház, miközben ment kint az Omega-koncert! Teljes őrület, ilyet nem éltem meg soha! Aztán vége lett a próbának, kiürítettük a sátrat, és jeleztük, majd éjfélkor lesz a kortárs táncelőadás, mire negyed tizenkettőkor már elkezdtek beszökni az emberek, mert nem akartak lemaradni. És ismét megtelt a sátor, ismét a csillárokon is lógtak. Nagyon jó érzés volt, hogy egy fesztiválon, ahol buli van, egy színházi sátorra is ilyen komoly igény van. Igazolta, hogy a nyári fesztiválokon nemcsak a sörcsapnak, a bulinak, a táncnak, a kultúrának is ott a helye.