Szombaton délelőtt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és Szmodits Júlia, az Ybl Egyesület elnöke avatták fel az Operaház épületén elhelyezett dísztáblát, majd az ünnepség után a szintén Ybl Miklós tervezte Hajós utca 7. és 9. alatti házakon elhelyezett táblákat is felavatták.
A háromszáz éves múltra visszatekintő magyar operajátszás első számú intézménye, az Operaház helyén az 1800-as évek közepén csak egy kétes hírű csárda állt. Andrássy Gyula miniszterelnök javasolta egy új sugárút építését, amely összeköthetné a belvárost a Városligettel. Az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Az akkor faburkolatú utat 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról.
Az 1870-es években a Nemzeti Színház − amely váltakozva adott otthont drámai és operaelőadásoknak − egyre kevésbé tudott megfelelni az igényeknek. Az Operaház építésének gondolatát 1872-ben Orczy Bódog, a Nemzeti Színház akkori igazgatója vetette fel először.
Az új operaház tervezésére 1873-ban nemzetközi pályázatot hirdettek. A részvételre Linczbauer Istvánt, Szkalnitzky Antalt, Steindl Imrét, Ybl Miklóst és két külföldi építészt kértek fel. A titkos szavazáson nyolcan szavaztak, Ybl 7 szavazattal nyerte el a megbízást.
Ybl neoreneszánsz palotája, a Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitásán, 1884. szeptember 27-én, Ferenc József császár is részt vett. A díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével.
A korabeli újságok, „A dal és zene díszes csarnokaként” írtak róla, a nagyközönség érdeklődését pedig jellemzi, hogy a nyitóünnepség kis híján botrányba fulladt, mivel a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, őket csak a posztoló rendőrök tudták kituszkolni.
