Könyvfesztivál lévén, s mivel L. Simon László nemcsak az NKA alelnöke, hanem költő-író is, ezzel kezdtük a beszélgetést. Pénteken, vagyis tegnap ment ki először a Millenáris Parkba, s gondoltam, dedikálja is a Polgári kultúrpolitika – Eredmények és dilemmák című új könyvét, de nem. – Sosem dedikálok a könyvfesztiválon. Nem áll hozzám annyira közel, mint a könyvhét – mondta L. Simon. Pedig a magyar könyvfesztivál sokkal inkább az olvasókról szól, mint nemzetközi könyvüzletekről, amit L. Simon azzal magyaráz, hogy nálunk egészen más a szerző–kiadó–terjesztő viszonylat, mint mondjuk Nyugat-Európában vagy Amerikában. – Ott ügynökökön, menedzsereken keresztül történik a kapcsolattartás, Magyarországról pedig még az igazi szerzői érdekképviselet is hiányzik. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, és hogy a könyvkiadás és a könyvterjesztés problémáiról szóló vitákban a szerzőnek és az olvasónak is jusson hely, alulról szerveződő érdekképviseletekre és szemléletváltásra van szükség. Elég furcsa, és ez az európai gyakorlattól is idegen, hogy két ellenérdekelt fél – jelen esetben a kiadók és a terjesztők – egy szakmai szervezetben tömörülnek, a klasszikus irodalmi szervezetek pedig nem igazán érzik feladatuknak a szerzők kiadókkal szembeni képviseletét.
L. Simon itt tért át arra a nyílt levélre, amelyet alig több mint egy hete tettek nyilvánossá a HVG.hu-n. – Abban a levélben is csupán a kiadók és a terjesztők problémáiról beszél Szabó Tibor Benjámin, a szerzők csak mellékesen jelennek meg benne, az olvasó egyáltalán nem. Amióta megjelent, olyan abszurd ötletekkel halmoznak el, hogy az állam vásárolja fel az Alexandrát, vagy hogy hozzon létre egy saját könyvterjesztő vállalatot és állami könyvesboltokat. Érdekes módon, akik ezeket felvetették, korábban teljesen felháborodtak a tankönyvkiadás államosításán. Most akkor legyen szabad piac, vagy ne legyen? – tette fel a kérdést L. Simon.
Szabó levelében kitért a könyvkereskedők árréspolitikájára, és azt L. Simon is elismerte, hogy az árrés nálunk magas. – A kis könyvkiadókat az árrés valóban hátrányosan érinti, azonban végig kell gondolnunk azt, hogy egy szocialista típusú államban akarunk-e élni, ahol mindent az állam szabályoz, vagy pedig engedjük a piaci önszabályozást.
Szabó Tibor Benjámin javaslatokat is megfogalmazott: „törvény tegye kötelezővé, hogy az NKA-támogatott ( ) címeket megjelenésük után az évi egymilliárd forintot meghaladó bevételű könyvkereskedők minimum egy évig készleten tartsák”. L. Simon szerint az államnak az a feladata, hogy olyan művek megjelenését támogassa, amelyek üzleti szempontból nem hoznak hasznot, de társadalmi, tudományos, művészeti szempontból igen. Ezeknek a könyveknek a 90 százaléka a könyvtárakhoz jut el, nem is a kereskedőknél találnak gazdára. Ha azt szeretnénk, hogy az összes hazai könyvesboltba eljusson egy háromszáz példányban kiadott, NKA-támogatott verseskötet, akkor azzal fogunk szembesülni, hogy minden boltban egyetlen darab van csupán, ami kereskedelmi szempontból értelmezhetetlen.
L. Simon a politikát és a törvényhozást nem hibáztatja a könyvszakmában tapasztalható bevételcsökkenés miatt. – Helyes, hogy a könyvek áfája 27 helyett 5 százalékos, az elmúlt négy évben ezt kiterjesztettük a hangoskönyvekre is, de én már többször szorgalmaztam az e-könyvek áfájának mérséklését is – tette hozzá. Kifejtette: az árrés jogi szabályozásának igényével inkább Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterhez érdemes fordulni, az NKA-nak ehhez nem sok köze van. Ugyanakkor a szakma által szorgalmazott kötöttár-törvény bevezetésével egyetértene, mint mondta, kezdeményezni fogja, hogy ebben a ciklusban a parlament elé kerüljön. – Ha pedig az Alexandra mint könyvkereskedő késve fizet valamelyik kiadónak, akkor az mennyiben a politika felelőssége? Ez üzleti partnerek közötti vita tárgya, ha pedig emiatt valamilyen adófizetési gond keletkezik, az leginkább a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra tartozik. Én ugyanakkor bízom abban, hogy az Alexandra talpon marad, a magyar könyvszakmának is az az érdeke, hogy minél több piaci szereplő versenyezzen az olvasók megnyeréséért – zárta L. Simon.
L. Simon itt tért át arra a nyílt levélre, amelyet alig több mint egy hete tettek nyilvánossá a HVG.hu-n. – Abban a levélben is csupán a kiadók és a terjesztők problémáiról beszél Szabó Tibor Benjámin, a szerzők csak mellékesen jelennek meg benne, az olvasó egyáltalán nem. Amióta megjelent, olyan abszurd ötletekkel halmoznak el, hogy az állam vásárolja fel az Alexandrát, vagy hogy hozzon létre egy saját könyvterjesztő vállalatot és állami könyvesboltokat. Érdekes módon, akik ezeket felvetették, korábban teljesen felháborodtak a tankönyvkiadás államosításán. Most akkor legyen szabad piac, vagy ne legyen? – tette fel a kérdést L. Simon.
Szabó levelében kitért a könyvkereskedők árréspolitikájára, és azt L. Simon is elismerte, hogy az árrés nálunk magas. – A kis könyvkiadókat az árrés valóban hátrányosan érinti, azonban végig kell gondolnunk azt, hogy egy szocialista típusú államban akarunk-e élni, ahol mindent az állam szabályoz, vagy pedig engedjük a piaci önszabályozást.
Szabó Tibor Benjámin javaslatokat is megfogalmazott: „törvény tegye kötelezővé, hogy az NKA-támogatott ( ) címeket megjelenésük után az évi egymilliárd forintot meghaladó bevételű könyvkereskedők minimum egy évig készleten tartsák”. L. Simon szerint az államnak az a feladata, hogy olyan művek megjelenését támogassa, amelyek üzleti szempontból nem hoznak hasznot, de társadalmi, tudományos, művészeti szempontból igen. Ezeknek a könyveknek a 90 százaléka a könyvtárakhoz jut el, nem is a kereskedőknél találnak gazdára. Ha azt szeretnénk, hogy az összes hazai könyvesboltba eljusson egy háromszáz példányban kiadott, NKA-támogatott verseskötet, akkor azzal fogunk szembesülni, hogy minden boltban egyetlen darab van csupán, ami kereskedelmi szempontból értelmezhetetlen.
L. Simon a politikát és a törvényhozást nem hibáztatja a könyvszakmában tapasztalható bevételcsökkenés miatt. – Helyes, hogy a könyvek áfája 27 helyett 5 százalékos, az elmúlt négy évben ezt kiterjesztettük a hangoskönyvekre is, de én már többször szorgalmaztam az e-könyvek áfájának mérséklését is – tette hozzá. Kifejtette: az árrés jogi szabályozásának igényével inkább Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterhez érdemes fordulni, az NKA-nak ehhez nem sok köze van. Ugyanakkor a szakma által szorgalmazott kötöttár-törvény bevezetésével egyetértene, mint mondta, kezdeményezni fogja, hogy ebben a ciklusban a parlament elé kerüljön. – Ha pedig az Alexandra mint könyvkereskedő késve fizet valamelyik kiadónak, akkor az mennyiben a politika felelőssége? Ez üzleti partnerek közötti vita tárgya, ha pedig emiatt valamilyen adófizetési gond keletkezik, az leginkább a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra tartozik. Én ugyanakkor bízom abban, hogy az Alexandra talpon marad, a magyar könyvszakmának is az az érdeke, hogy minél több piaci szereplő versenyezzen az olvasók megnyeréséért – zárta L. Simon.
