Miskolcon a gyerekek még tudják, mi az a rock

Balogh Roland

Balogh Roland

2017. január 22., vasárnap 17:01, frissítve: vasárnap 17:46

Mindig külön öröm kifejezetten fiatalokból álló zenei formációról írni. Leginkább azért, mert jó látni, hogy ezek a srácok bizony rendesen rá tudnak cáfolni az idősebbek szájából elég sokszor elhangzó, közkedvelt „Ezek a mai fiatalok!” zsörtölődésre. Mert lám, nincs miért aggódni, a mai tinik is ugyanúgy hallgatnak például klasszikus rockzenét, őrülnek meg a gitárriffekért s egykori nagyságokért, mint anno.

Ilyen gondolatok kavarogtam bennem, amikor a miskolci Önkontroll elküldte két bemutatkozó számát. A Csaknem és a Bátorság! munkacímeken futó dalok nem lesznek világmegváltó eposzok, viszont épp az előbb vázolt dolgoknak tökéletesen megfelelnek. Például, hogy a mostanság igencsak népszerű pszichedelikus rock mellett is van élet. Vagy, hogy lehet például picit az 1980-as, 1990-es évek alter hangulatát is idéző gitárzenében utazni, s hogy nem minden mai srác zenei Bibliája a faék egyszerűségű, nulla kreativitással bíró tucat popproduktumok. Hogy a gyerekek – többek között az otthonról hozott tartalom mellett – képesek azt értelmezni, nem kell mindennek bedőlni, amit menőként próbálnak meg nekik előre megrágva feltálalni, hanem bizony szép számmal lehet mazsolázni a hozzáadott értékekkel elkészített zenei anyagokból is.

Az Aranyosi Zoltán (ének), Heim Kristóf (gitár), Hámori Márton (gitár), Fóris Balázs (basszusgitár) és Kiss Bálint (dob) felállásban zenélő ötös bemutatkozóját is valahogy így érdemes nézni. Ezért szimpatikus, ha középiskolás fiatalok ilyesmikkel rukkolnak elő. Bennem például kellemesen felmelegítették a húsz évvel ezelőtti underground koncertekről őrizgetett emlékeimet.

Érdemes tehát szépen végighallgatni a srácok nálunk debütáló két számát. Persze van még mit tanulniuk, ahogy nyilván egyre rutinosabbak is lesznek. S például, ha legközelebb interjút adnak, akkor nem öten ülnek össze egy próbán válaszolni a kérdésekre, hehe! Íme, itt vannak a dalok, s a hajtás után a zenekart többek között arról is kifaggattam, milyen zenéket hallgat egy középiskolás miskolci rocker vagy épp milyen lehetőségek vannak arrafelé egy kezdő formációnak, hogy megmutathassa magát.

– Mennyire kell önkontrollt gyakorolnotok? Nagyon nehéz?
– Ez egy középiskolás számára relatív. Próbáljuk kordában tartani magunkat, persze csak mértékkel. A zenekar neve is erre irányul, egy jó adag öniróniával megspékelve.

– No, de, hogy picit komolyabbra vegyük a figurát, a névválasztás remélem, nem jelent öncenzúrát az alkotás erdejében? Honnan jött ez a kicsit az 1980-as évek rendszerellenes bandák névválasztását idéző önmeghatározás?
– Mostanában elég nagy divat, hogy mögöttes tartalom nélküli zenekarnevet választanak a bandák, de mi nem akartunk beállni a sorba. A szónak új értelmet szerettünk volna adni. A szüleink idejében azért jelentett mást az Önkontroll, mert akkor mindent felügyelet alatt tartottak, és szabályozták még a szórakozási lehetőségeket is sok minden más mellett. Ez ellen és a politikai rendszer ellen lázadtak a fiatalok. Vissza kellett fogniuk magukat minden téren: vélemény, szórakozás, öltözködés, viselkedés, és még sok minden másban. Ma mindent szabad a demokrácia jelszava szerint, a bőség zavarával küzdve, pedig nem biztos, hogy meglátjuk azt, amire igazán szükségünk van. Ugyan ez az önuralom kifejezés, ellentétes a rock-szellemiségével, de mi máshonnan közelítettük meg a dolgot. Sok mindent beleképzeltünk ebbe a szóba, sokkal többet annál, hogy önszabályozás. Reméljük, pár év múlva majd mások is máshogy néznek e szóra. Az Önkontroll azt is jelentheti: úgy élj, hogy ne azt bánd meg, amit megtettél, hanem azt, amit nem tettél meg.

– Amúgy hogyan állt össze a csapat lassan egy évvel ezelőtt? Volt-e bármiféle alapkoncepció, hogy akkor most mit is akartok kezdeni magatokkal, milyen hangulatban szeretnétek kiteljesedni?
– Nem volt nagy tudatosság, a zenekar létrehozásában. A két gitárosunk már 3 évvel ezelőtt is zenélgetett. A szólógitáros és a dobos osztálytársak lettek, elkezdtünk együtt zenélni és megszületett az elhatározás, hogy zenekart alapítsunk. Így csatlakozott be hozzánk az énekes. A basszusgitárost már tudatosan kerestük. Több basszusgitáros csere után így született meg a jelenlegi felállás. Igazából egy hullámhosszon vagyunk a zenében és az életben is, nem kell nagy kompromisszumokat kötnünk egymással.

– Ez az első, bemutatkozó demótok. Szűk egy év alatt ez a két dal állt össze készre, vagy ezt a kettőt éreztétek úgy, hogy elsőként be kell mutatni a nagyvilágnak?
– Az együtt zenélésében az egyik kedvenc elfoglaltságunk a saját dalok összehozása, összerakása. Sikerült is már összehozni jó párat. Ez a két dal született meg a legkorábban, így hát ezekkel indítottunk.

– Miskolcon korábban is inkább a gitárcentrikus keményrock, semmint mondjuk a szofisztikált elektronikus zene volt a menő. Ti is ebben a galaxisban bolyongtok. S ezt azért izgalmas figyelni, mert egy szemtelenül fiatal generáció tagjaiként teszitek ezt. S egyből fel is merül a kérdés, milyen zenéket hallgat egy középiskolás miskolci rocker?
– Ez így igaz. A mi generációnk jobban preferálja az elektronikus, „gépzenét”, mintsem az instrumentális alkotásokat, de szerencsére sokan nyitottak az előzenére még ma is. Az egyik előnyünk az, hogy zenekaron belül külön-külön sokszínű a zenei ízlésünk. A régi bandáktól a ma alakult formációikig, a reggaetől az erőmetálig bármit meghallgatunk, ami élvezünk.

– Ha picit itt ragadunk, s Miskolc, illetve lehetőségek: milyenek a kilátásai egy középsulis rockzenekarnak? Vannak például iskolai koncertek, bulik? Merre tudtok koncertezni?
– Akadnak lehetőségek, csak észre kell őket venni. Miskolcot már nagyjából felfedeztük, de vidéken is vannak kisebb-nagyobb klubok, kocsmák, ahol megtudjuk magunkat mutatni, de folyamatosan kutatjuk a ránk váró lehetőségeket.

– Ugyancsak fontos, hogy a kortársaitok körében, valamint a szélesebb közönségnél mekkora aktivitást, felvevőkészséget láttok? Sokan panaszkodnak arra, hogy az elmúlt években az underground koncertekre, a kezdők, szárnyaikat próbálgatók fellépéseire tényleg csak a szűk baráti kör jár, meg apu és anyu. Nálatok ez hogy van?
– Néha a nagyi is lejön… Haha! Egyébként, így a legelején, könnyű összehozni egy hangulatos klubbulit, majd a következő lépcsőfokon lesz nehéz fennmaradni, ahol már a dalainknak kell gondoskodni a hallgatóközönségünkről. Mikor már nem leszünk újdonság a haveroknak, baráti körnek, ismerősöknek. Vagy, ha mondjuk, nem a megszokott közegben koncertezünk.

– S ha már az érvényesülés alfája a koncertezés, az Önkontrollt merre láthatjuk az elkövetkezendő időszakban?
– Legközelebb a XIXO Borsodi Amatőr Zenekarok Versenyének január 28-i elődöntőjén mutatjuk meg magunkat, de már tudatosabban szeretnénk koncerteket szervezni a közeljövőben. Ehhez egy jó demóra volt szükségünk, melyet sikeresen elkészítettünk. Sok helyre ez a „belépő”.

További érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!