Büszkék ugyanis „úttörő szerepükre”. Büntető törvénykönyvükből már 1811-ben törölték a homoszexua­litást, majd 1927-ben náluk lehetett először vállaltan melegbárokat nyitni. Az egyik legelső LMBT-jogokkal foglalkozó, mai napig működő szervezetet is itt alapították 1946-ban. Amszterdamban helyezték el az első „melegműemléket” 1987-ben, amely azok előtt tiszteleg, akik a II. világháború idején homo­szexualitásuk ­miatt veszítették életüket.

Ugyancsak e sorba illik, hogy Hollandia volt az első ország, ahol engedélyezték az azonos neműek közötti házasságot, méghozzá 2001-ben. Példájukat azóta is csak néhány ország követte. Az első négy meleg párt egyébként Amszterdam akkori baloldali polgármestere, Job Cohen adta össze. Fontos adalék, hogy az azonos nemű párok itt nem csupán egybekelhetnek, gyermeket is fogadhatnak örökbe.

Hollandia emellett a Pride (melegbüszkeség-felvonulás) egyik „őshazája”, az első ilyen rendezvényt 1996-ban tartották az országban. Azóta a rendezvény többnapos fesztivállá nőtte ki magát, amely minden évben több százezer főt vonz. Az esemény része a „szégyen zászlóinak” kiállítása is, ahol bemutatják a homoszexualitást máig büntető 73 ország lobogóját. Idén a koronavírus-járvány miatt a Pride elmarad, helyette a homofóbia elleni tiltakozással készülnek a szervezők.

Az LMBT-jog holland nemzeti ügynek számít, amit az is bizonyít, hogy az oktatási és kulturális ­miniszté­rium korábban külön stratégiát dolgozott ki a témában. Melegjogi portálok híradása szerint nemrégiben a holland képviselőház – a parlament alsóháza – megszavazta, hogy egészítsék ki a „szexuális hovatartozással” az alkotmány első pontját, amely arról rendelkezik, hogy minden ember egyenlő. A minap pedig Nieuwegein település döntött úgy, hogy azonnal megszakítja testvérvárosi kapcsolatát a lengyel Puławyval, miután utóbbi „LMBT-mentes övezetnek” nyilvánította magát.