„Akárki. Ez a szavazók válasza a vasárnapi szavazáson” – írta Gustavo Isch politikai elemző az El Telegrafo ecuadori lapban. Kiemelte, hogy a felmérések szerint a lakosság több mint fele nem tudja, kire szavazzon, hiszen az eddigi elitből kiábrándult, az új jelölteket pedig nem ismeri. A politikai paletta széttöredezettsége és a rengeteg jelölt megnehezítette azt, hogy Ecuador megismerhesse a politikusok programját, a válságra adott megoldási javaslatait. Elemzők szerint problémát jelent az is, hogy egy sikeres kampányhoz felépített stratégiára, pénzre és megjelenési lehetőségre van szükség, amelyek közül idén szinte minden elmaradt a vulkánokkal tarkított országban. A helyi sajtót figyelve az is feltűnő, hogy a súlyos elszegényedés és a vakcináció körül felmerült problémák fontosabb kérdést jelentettek az utóbbi hónapokban, mint a közösségi médiában folyó kampány.

– Újra egy olyan választás látható, amelyet a populizmus határoz meg, a valódi válaszok adása csak másodlagos kérdés – véli a 27 éves José Carcelén politikai elemző a fiatalság álláspontját tolmácsolva. Az ecuadori közvélemény-kutató, az INEC szerint a 18 és 35 év közötti millenniumi generáció kritikus nézőpontot alakított ki a politikai elittel szemben, és a jelenlegi jelöltek között nem talál olyat, aki képviselné az álláspontját, vagyis az oktatás, az abortusz, a környezetvédelem és a korrupció elleni küzdelem kérdéseit.

Mégis akadnak azért esélyesek. A legtöbben a volt elnök, a Rafael Correa embereként ismert Andres Arauz 35 éves közgazdászt gondolják a befutónak, aki korábban kulturális miniszteri posztot töltött be Ecuadorban. A politikában kevésbé ismert férfi a legfrissebb felmérések szerint a szavazatok 37 százalékát szerezheti meg, bár az első fordulós győzelemhez legalább ötven százalékra van szükség. Ecuadorban mindenki egyetért abban, hogy Arauz megválasztása esetén Correa vezetné a háttérből az országot. A korrupció miatt börtönre ítélt, jelenleg Belgiumban élő volt államfő ellen elfogatóparancs van érvényben Ecuadorban, ezért nem tudott indulni a választáson.

Komoly esélyei vannak Guillermo Lassónak, a középjobb koalíció jelöltjének is, aki harmadjára indul az elnöki székért, most 24 százalékos támogatottsággal. Lassót istenfélőnek tartják, az Opus Dei nevű katolikus szervezet lelkes tagja, ám az ő neve sem mentes a korrupciótól, 1999-ben betöltött gazdasági miniszteri posztja miatt. Meglepetést hozhat egy új név, Yaku Pérez, az 51 éves jogász-aktivista, aki az ország első őslakos származású elnöke lehet. A baloldali Pérez az emberi jogok, a természet és az őslakos közösségek védelmét ígéri, és alternatívát kínál az eddigi politikai elitből kiábrándultaknak. A férfi az állami bányászati beruházások elleni tüntetéseken szerzett hírnevet az országban. Bár sokaknak reményt jelent az őszinte hang, elemzők szerint nincsenek komoly tervei a kormányzásra, amelyekre pedig a súlyos válság közepén komoly szükség lenne. A válság már a pandémia előtt elkezdődött Ecuadorban. Az olajárcsökkenés és Correa volt elnök életminőséget segítő programjai komoly adósságban hagyták Ecuadort. A helyzetet nehezíti, hogy az országban a dollár a fizetőeszköz, így nem lehetséges a pénz leértékelése a gazdaság helyreállítáára érdekében. A 13 millió szavazót ráadásul most, a válság és a pandémia közepén jobban foglalkoztatja a saját családjának boldogulása, mintsem a sajtószabadság, a korrupciós ügyek vagy éppen a választási kampány. A politikai apátia azonban súlyos következményekkel járhat, és a választói zsákbamacska sorsdöntő lehet Ecuador jövője szempontjából.