hogy a múlt héten már összeültek a felek, és a tárgyalások légköre nagyon konstruktívvá vált.

További információkkal azonban nem szolgált, mivel, mint mondta, a felek megállapodtak: addig nem nyilatkoznak, amíg pontot nem tesznek az ügy végére.

Németország 1884-ben gyarmatosította a mai Namíbiát Német Délnyugat-Afrika néven. A herero és nama törzsek többször is fellázadtak az elnyomás ellen, míg 1904-ben Adrian Dietrich Lothar von Trotha kormányzó parancsot nem adott az őslakosság kiirtására – a genocídium 1908-ig tartott. Ez idő alatt 65 ezer hererót és tízezer namát öltek meg, az előbbi törzs 85 százalékát, az utóbbinak pedig a felét semmisítették meg.

A maradékot koncentrációs táborokba zárták és rabszolgasorba kényszerítették, földjeiket elvették és német telepeseknek adták.

Az őslakosokat betegségek tizedelték tovább.

2004-ben Heidemarie Wieczorek-Zeul akkori fejlesztési miniszter Namíbiába utazott, s felajánlotta Berlin bocsánatkérését az öldöklésért, amelyet, mint mondta, „manapság népirtásnak neveznének”. Németország azonban formálisan csak 2015-ben ismerte el a genocídium tényét. Andrea Sasse közölte, a tárgyalásokba bevonták a herero és a nama törzs képviselőit is, egyúttal hangsúlyozta, közvetlenül a namíbiai kormánnyal állnak kapcsolatban. A törzsek ugyanakkor attól tartanak, hogy kormányuk másra költené az esetleges jóvátételt.