Az evangelizációt térdepelve, imádkozva kell végezni, máskülönben mesterséggé válik. Papnak és apácának lenni nem mesterség. Nem olyan, mintha valaki szabó vagy szakács lenne. Másról van szó – hangoztatta az egyházfő a hit éve alkalmából a világ minden részéből Rómába érkezett, papnak és apácának készülő fiataloknak, akik között magyarok is voltak.
Ferenc pápa kijelentette: missziójuk az, hogy Isten vigaszának örömét, a kereszt tanúságát és az imát képviseljék. „Az embereknek ma szavakra is szükségük van, de főleg arra, hogy az Úr gyengédségét és vigaszának örömét elvigyük hozzájuk, ez melegíti a szíveket, feléleszti a reményt és a jó felé vonz” – mondta a pápa, hozzátéve, az egyház missziója az, hogy önmagából kilépve eljusson a világ és az egzisztencia perifériájára.
„Ne féljetek!” – idézte II. János Pál szavait Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy az egyház nem egy felszentelt tagját látta már, aki félt vigasztalást nyújtani. Ferenc pápa hozzátette, hogy Krisztus is táska és szandál nélkül küldte az emberek közé tanítványait, „az evangélium terjesztése nem az emberek számától, nem az intézmény tekintélyétől és ennek forrásaitól függ”.
Az egyházfő megjegyezte, hogy a papokat és apácákat nem reklámkampányokkal találják meg, hanem az Úr szólítja őket. „Az egyház nem a miénk, hanem Istené” – idézte az egyházfő XVI. Benedeket.
Ferenc pápa a szeminaristákkal, novíciusokkal és novíciákkal már szombaton is találkozott, amikor is az egyház megújításának szükségességéről beszélt, úgy fogalmazva, hogy a „régi, omló szerkezeteket meg kell újítani”. Hozzátette, hogy az egyháznak nem a gazdagságot kell követnie, hanem tartania kell magát szegénységi fogadalmához. „Nekem fáj, amikor egy papot vagy apácát a legújabb típusú autóban látok” – mondta a pápa.
Az egyházfő hétfőn egy nyugat-európai perifériára, Lampedusa szigetére látogat el, ahol az Afrikából ideérkező bevándorlókért és a tengerbe veszett társaikért imádkozik.
