Véres karneválnak, régi stílusú Halloweennek nevezi a Párizsban történteket az Izvesztyija publicistája. Ahogy Igor Karaulov fogalmaz, a gonosz erők péntek éjjel feltörtek az alvilágból és úgy randalíroztak a városban, mint a jövő urai. Szemtelen magabiztossággal, fölényesen lövöldöztek éttermekben, az utcákon, s betértek a Bataclan klubba, ahol Kalasnyikovokkal rendeztek valóban halálos koncertet. Erre a szerző szerint csak egy válasz adható. Európának meg kell mutatnia, hogy nem fél. Ennek érdekében pedig össze kell fogni. Erre hívta fel a figyelmet a Párizsban történtekre reagálva Vlagyimir Putyin is, aki arról beszélt, hogy e terrortámadások megkövetelik az egész nemzetközi közösség valódi összefogását a szélsőségesség elleni hatékony küzdelemben. Moszkva arra számít, hogy a párizsi tragikus események lökést adnak az Egyesült Államoknak és más NATO-tagországoknak, hogy megváltoztassák szemléletüket a terrorizmus elleni harcban. Ahogy Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes fogalmazott, ez a tragédia remélhetőleg mindent a helyére tesz, s a Nyugat átértékeli a prioritásai sorrendjét. S hogy miképp, azt egy másik publicista, az ismert író, Eduard Limonov mondta ki arról elmélkedve, hogy „ismét az Ivánoknak kell megmenteniük a világot”. Egy szó, mint száz, Oroszország a történtekben annak a régóta hangoztatott tételnek az igazolását is látja, hogy nélküle nem képzelhető el Európa biztonsága, így Moszkvát nem lehet elszigetelni, hanem együtt kell működni vele. A II. világháborút idézi a Nyezaviszimaja Gazeta főszerkesztője, Konsztantyin Remcsukov is, azt boncolgatva, hogy akkor a nácik, most az Iszlám Állam üzent hadat a civilizált világnak. S most is hasonló választ kell adni, ez pedig az összefogás, amelyből nem maradhat ki Oroszország sem.
Moszkva azonban már nem igazán bízik a Nyugatban. Ezt jelzik azok a keserű megjegyzések is, amelyekkel a szolidaritás megnyilvánulásaként trikolórba borult Facebookot illetik. Mint több elemző is felrója: az orosz utasszállító gép tragédiája után hol volt ez a szolidaritás? Nem öltöztette senki az orosz nemzeti színekbe a profilképét sem akkor, sem pedig libanoni vagy iraki színekbe az Iszlám Állam bejrúti és bagdadi merényletei után. De az ismert elemző, Szergej Markedonov azzal sem ért egyet, hogy most mindenki a civilizációk háborúját emlegeti, hiszen mint mondja, a civilizáció nem két színű, ráadásul rengeteg muszlim sem örülne, ha az Iszlám Állam barbár receptjét kényszerítenék rá. Az általánosítás, a muzulmán világ ilyetén leegyszerűsítése szerinte csak a dzsihadisták malmára hajtja a vizet.
A Párizsban történtek más miatt is rossz emlékeket idéznek az oroszokban, akik az elmúlt negyed században terrorakciók sorát élték át. S élik át ma is, hiszen az év első felében a Kaukázusban 69-en haltak meg merényletek következtében. Annak ellenére, hogy a legelszántabb dzsihadisták jelenleg az Iszlám Állam soraiban harcolnak. Ahogy tehát Igor Malcev író megjegyzi, a párizsi robbantások két európai fővárosban űzték ki igazán az álmot a vezető politikusok szeméből. Az egyik Berlin, a történtek politikai áldozata akár maga Angela Merkel is lehet, s Moszkvában, ahol a terrorizmusra mindenki összerezzen egy kicsit.
