Az előadás érdekessége, hogy az állatok feje báb csak, amelyet a bábosok a kezükben tartanak, a testük viszont a bábművészek teste, amelynek mozgása a kortárs tánc legizgalmasabb jellem­zőit hordozza magán. A koreográfus Ladányi Andrea volt, aki minden állatot egyedi mozgással ruházott föl. Annyira izgalmas mozdulatok sorát láthatták a leginkább gyermekekből álló nézők a premieren, hogy az előadás után több gyermek meg is próbálta utánozni a szarvas, a béka és a róka mozgását.

Kultúrkörünk megmaradása érdekében az egyik legfontosabb, amit tehetünk, hogy színházba visszük a gyerekeket, megszerettetjük velük azt a varázslatos világot, amely az ókortól napjainkig az egyik legfontosabb szórakozási lehetősége és kulturális élménye az európai embernek. Viszont nagyon fontos, hogy a gyerekek milyen előadásokat látnak. Ladányi Andrea és Markó Róbert munkájának jelentősége, hogy magas színvonalú mozgásművészettel vezetik be a legkisebbeket a színházba, igényes az eszköztár a nézővé neveléshez.

A Vuk tulajdonképpen egy árván maradt rókafiú története, aki először úgy érzi, hogy nagyon kicsi és nagyon egyedül van, majd megtanulja Karaktól, miként lehet életben maradni ebben a világban, hogy a hagyományok követése létkérdés a rókák szabad nemzetségének fennmaradásához. Vuk azt is megtanulja, hogy a lányért, akivel családot akar alapítani, meg kell harcolni, a szerencse nem szokott csak úgy az emberfia ölébe hullani. A színdarabban Vukot elhagyja Íny, így Vuk megint csak egyedül marad. Aki a filmes feldolgozásra emlékszik jobban, annak némi zavart okozhat ez a jelenet, mert a filmben összevonták Iny a nővér, és Csele a leendő társ szerepét, vagyis úgy tűnhet, mintha megváltoztatták volna a cselekményt, pedig ez a hű feldolgozása a Fekete István regénynek. Vuk magánya nem tart sokáig. Mikor megmenti Cselét és Karak tágas barlangjába fogadja, megkérdezi tőle, hogy nem éhes-e. A kis Vuk felnőtt, közösen alapítanak családot. A rókák szabad népe nem vész el.