Gyulai Líviusz úgy vélte, hogy a mai korban már nem hagyják, hogy a gyerekek fantáziája kibontakozzon.

Azon a véleményen vagyok, hogy az ember jó ízléssel születik, és ezt később mi, felnőttek rontjuk el

– mondta a Csodaceruza hasábjain 2004-ben megjelent interjújában, ahol kifejtette azt is, hogy

a Nyugatról érkezett ízléstelenség, erőszak és kulturális szenny betört a képi világunkba. Azt azonban már a következő generációk feladataként jelölte meg, hogy ezeket kiszűrje, s helyükbe értéket teremtsen.

A baróti születésű Gyulai Líviusz kilencéves volt, mikor 1946-ban – a háborút követően – Sopronba költöztek. A város még lebombázott állapotában is döbbenetes vizuális élményt nyújtott az erdélyi kisvárosi környezethez szokott fiú számára, aki már akkor figyelte és rajzolta az őt körülvevő környezetet.

Számomra meghatározó volt ez a vizuális környezet, fiatal voltam, ilyenkor az embernek őrülten nyitott a kamerája – emlékszik vissza a művész ezekre az időkre egy lapunknak adott korábbi interjúban.

Felnőtteknek készült munkái mellett számos gyerekkönyvet illusztrált, valamint gyerekeknek szóló animációt készített. A művész többször hangoztatta, hogy a gyermekek pozitív visszajelzése jelenti neki a legnagyobb elismerést. A legjobb közönségének a kisiskolás korosztályt tartotta, hiszen – ahogy mondta – ezek a gyerekek még nyíltszívűek és mindenre odafigyelnek; minden poént lereagálnak. „Úgy ordítanak és röhögnek, hogy csoda élvezet hallgatni őket” – nyilatkozta egy 2015-ös kiállítása után az Alma Galériában.

Mikor lement a televízióban az Egy komisz kislány naplója című rajzfilmje – amelybe saját gyermekkori élményeit és a környezetében hallott gyermeki elszólásokat is belecsempészte –, örömmel hallotta vissza, hogy a kicsik utánozzák, amit a filmben hallottak. Neki ez volt a legnagyobb elismerés mind közül.

Az Egy komisz kislány naplójának összes epizódja megnézhető a YouTube-on.

Nehéz történelmi korban volt fiatal, ezért megtanult a legkomolyabb dolgokból is viccet csinálni.

Feladatának tartotta, hogy a múltat ügyesen becsomagolva és adagolva mutassa meg a jelenkor generációjának, amely szürkébb világban kényszerül élni.