Bőrök versus bőrgépek?

Aki látta a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) című filmet, jól tudja, hogy cselekménye 2019-ben, Los Angelesben játszódik. A recenziónk tárgyát adó képregény története is ebben az évben, e városban veszi kezdetét, de alkotói előtte – gondolva azokra, akiknek még nem volt érkezésük, hogy megismerkedjenek a Szárnyas fejvadász-univerzum alapjait megteremtő Philip K. Dick-regénnyel (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?), valamint a belőle készült, ’82-es kultfilmmel – felvázolják a hátteret:

A XXI. század elejére a Tyrell Társaságnak sikerült az emberekhez megtévesztésig hasonló lényeket, úgynevezett replikánsokat létrehozni. A törvény értelmében csak távoli bolygókon alkalmazhatók, ezért a rendőrség külön egységet állított fel a Földre visszaszivárgó egyedek felkutatására és kiiktatására. Ők a szárnyas fejvadászok. 

A történet főszereplője, az Ashnek becézett nyomozónő (beszédes elnevezés, angolul azt jelenti: hamu) egy közülük. Egy napon szokatlan megbízást kap: az Alexander Selwyn nevű iparmágnás kéri fel, hogy keresse meg két eltűnt családtagját: a feleségét, Isobelt és négyéves kislányukat, Cleo-t. Ash – ha nem is szívesen, de – elvállalja a feladatot, és egy ponton szembesül vele: nemcsak az apja, de a Tyrell Társaság vezetője is magának akarja Cleo-t – de mégis, miért?

A képregény tökéletesen ötvözi a hard boiled krimik karcosságát és pesszimizmusát a Ridley Scott filmjében bemutatott világ jellegzetességeivel: élhetetlen nagyváros, vigasztalanul zuhogó eső, a közigazgatási szervek hatáskörén lényegében kívül eső, a maguk érdekeit kíméletlenül érvényesítő óriásvállalatok… 

A középpontba helyezett karakter nemcsak erős és kemény, de erőtlen és sebezhető is – ugyanis komoly gondjai vannak a saját testével. És Michael Green író mesteri módon teremt kapcsolatot e személyes probléma és a metropolisz felépítése között: „A város olyan, mint egy nagy test. A sztrádák a csontok, az utcák az artériák. Ha úgy ismered a várost, ahogy én, tudod, hol vághatod meg. Tudod, hol hogyan vérzik” – ismerhetjük meg a főszereplő gondolatait.

Mindezek mellett arról is értesülhetünk, hogy a fejvadász hogyan tekint Los Angelesre. Arról is, hogyan vélekedik munkája tárgyairól. A replikánsok ugyanis nem a szó hagyományos értelmében vett robotok – helyesebb, ha mesterséges emberként gondolunk rájuk. És a képregény világában már ki is alakultak a két csoport viszonyulását érzékeltető nyelvi kódok: a hús-vér emberek csak „bőrök”, míg a replikánsok „bőrgépek”…

A Blade Runner 2019 mind a külcsín (vizualitás), mind a belbecs (cselekményvezetés, karakter- és világábrázolás) tekintetében teljesen rendben van. Ha a következő két kötet is megjelenik nálunk, és hozzák ezt színvonalat, az nem kevesebbet tesz majd, mint hogy hosszú évek óta talán az első igazán olvasható sci-fi/krimi képregény-trilógia válik magyar nyelven is elérhetővé – mármint teljes terjedelmében. Úgyhogy érdeklődéssel és izgatottan várjuk a második könyvet!  

(Blade Runner 2019 – I. könyv: Los Angeles. Magnum Opus, 2021. Oldalszámozás nélkül, 6000 forint)

Karácsonyi sorozatunk első része ITT, második része pedig ITT elérhető.

Borítókép: Jelenet a Szárnyas fejvadász című, 1982-es filmből (Filmpalota.hu)