Minden könyvnek megvan a maga sorsa, a Medvetáncnak is

Ez a sors lehet egyenes vonalú (az örökösöknél megmaradt a kötet), de lehet szövevényes és különös fordulatokkal teli is.

Az utóbbira lehet példa az az első kiadású, 1934-es Medvetánc-kötet, amelyet a szerző József Attila első analitikusának, Rapaport Samunak dedikált és ami az Antikvárium.hu most induló online könyvárverésén bukkant fel.

A rendes kiadáson kívül túl száz, kézzel számozott példányban is kiadott verseskötetből ez a 42., amit József Attila kék tintával írt alá, de hogy kinek, az elsőre nem volt tudható, ugyanis valaki – ugyancsak kék színezékű tintával – fűrészfogszerű sűrű firkálással gondosan eltüntette a címzést.

A felfedett titok

Igazságügy írásszakértői vizsgálat, digitális mikroszkóp, számítógépes képfeldolgozó, fehér és UV-fény kellett ahhoz, hogy kiderüljön, mi a rekonstruálható szövege: Rapaport Samu/doktornak és Étsy Emiliának/régi barátsággal. / Bp. 1934. dec. / J. A.

Étsy Emília 1918 őszétől a szegedi színház társulatának tagja volt, Rapaport miatta költözött Szegedre. Étsy Emíliába korábban  Juhász Gyula is szerelmes volt, a rajongás később barátsággá alakult át. Rapaport ekkor még nem analitikus volt, Juhász Gyulát is belgyógyászként kezelte 1926-ban.

Szántó Judit visszaemlékezése szerint a költő és az analitikus 1931 őszén ismerkedett meg Budapesten, egy villamoson. „A hogy van, mi újság után Attila soványságát hozta fel R., Attila említette, hogy sokáig gyomorbeteg volt és passzírozott dolgokat evett […]. R. egy könyvet írt akkor az ideges gyomortünetekről, és kérte Attilát, látogassa őt meg, szeretne vele beszélni. Akkor még Attila […] analyzisellenes volt.”

József Attila stilizálta Rapaport könyvét, cserébe azt kérte, hogy analízálja őt. A költő azután nem csupán páciens volt, hanem pár évig szinte családtag. Később új analitikusa lett, Gyömrői Edit. kapcsolata viszont megmaradt Rapaporttal, leveleztek és bizonyára találkoztak is; ennek a folyamatnak az egyik dokumentuma a Medvetánc most előkerült példánya – a címzett vélhetően az elsők között kapott József Attilától dedikált példányt a ritkább, bibliofil változatból.

A szerző a Medvetánc több ismert példányához hasonlóan saját kezűleg kijavította a 65. oldalon található Háló című vers 3. sorában hibásan szedett szót: a „halász bástyám” kifejezésből így a szerzői szándék szerinti „halász bátyám” .

A könyvrongáló

De vissza dedikációhoz, amit valaki tönkretett. A könyvészeti vandalizmust árnyalja az, hogy tudjuk, ki volt az, aki ilyen aprólékos és gondos munkával részben olvashatatlanná tette a költő dedikációját. És csak a címzettek nevét távolította el, mert azt akarta eltitkolni. Erre pedig jó oka volt – magának, Rapaportnak.

A róla szóló egyik visszaemlékezéséből lehet tudni, hogy az idős Rapaport – gyermektelen lévén – dolgait részben elajándékozta, részben sétái alkalmával szándékosan elhagyogatta. A fontosnak ítélt analitikusleveleket megőrizte, ami viszont nem ment át ezen a rostán, szétszórta. Nem megsemmisítette őket, hanem lehetőséget adott a könyveknek, hogy folytassák sorsukat. Így járt az eredeti Medvetánc is, amiben a dedikáció kisatírozásával Rapaport úgy gondolta, esetleg így jobban egy új tulajdonoshoz segítheti majd. Egyszer egy ligeti padon szándékosan ottfelejtett könyvcsomagját egy segítőkész fiatalember, nem értve a különös helyzetet, utánavitte, meghiúsítva ezzel akcióját.

A József Attila-kötet több mint egymilliós ajánlattal vezetett az árverésen, ahol a Gárdonyi Géza dedikálta A bor közelített a félmillióhoz, mint a Mikszáth Kálmán aláírta Szent Péter esernyője, de háromszázezer fölött járt Krúdy Gyula Kárpáti Aurélnak ajánlott Vörös postakocsija, s negyedmilliós lett a Fekete István által dedikált  Tüskevár az Antikvárium.hu árverésén.

Borítókép: A megrongált József Attila-kötet (Forrás: Antikvárium.hu)