Ismerjük az irodalomórák nyomán szállóigévé vált, „Mire gondolt a költő…?” kezdetű kérdést. És emlékszünk a kínos csendre is, ami utána következett. Sok tizenéves nem szerette a műelemzésre épülő órákat, mert kényszeresnek érezte, hogy megmagyarázza, mit és miért úgy fogalmazott meg a szerző az akár több száz éve született műben.
Ennek a merev távolságtartásnak a leküzdésére hozta létre a Váróterem Projekt a kezdeményezést, amelyben színészekkel viszik középiskolába a kötelező drámákat. A Bánk bánt a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia apropóján, az Erzsébetvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Művészeti Szakgimnázium tizedikes tanulói látták a napokban.
Az iskolában érettségi zajlik, néma csend a folyósokon, ezért a legfelső emelet egyik terme adott helyet az előadásnak.
A szereplők „civilben”, jelmez nélkül lépnek az osztály elé, csupán néhány jelzés értékű kiegészítővel – Melinda (Pál Emőke) kalappal, Biberach (Rácz Endre) övtáskával, a csábító Ottó (Imecs-Magdó Levente) pedig fél fülbevalóval – alakulnak át szerepbeli önmagukká. Egyszerre mondják és játsszák a szerepüket, a terem adta „díszletek” között. Az intim térbe tervezett iskolai előadás a diákokkal való közvetlen kapcsolat megteremtését kívánja, a színészek látható célja kezdettől a szemkontaktus megteremtése, a tanulók bizalmának elnyerése.
A Bánk bán? Jelen! című előadás ugyanis azt érezteti, hogy itt és most Bánk bánt játszunk, a XIX. században született, XIII. századi dráma közöttünk történik, részesei vagyunk az eseményeknek.
Kerülik az erőltetett nézői bevonást, de a padsorok között járnak-kelnek, szemünkbe néznek, nekünk szegezik a dráma nagy kérdéseit. Nézőit a nép szerepébe helyezi: „lézengő ritter” kapucnis pólóban a padsorok között keresi, hogy kitől mit vehet el, Petúr a nép helyett a diákságot lázítja az uralkodónő ellen, aláírásokat gyűjt, a megalázott, kifosztott Melinda pedig a tanulóktól koldul, a darab végén visszatérő II. Endre (Rácz Endre a második szerepében) pedig szintén tőlük várja a gyilkossá vált Bánk bán feletti ítéletet.
Időtlen, köztünk élő figurák ők: megalkuvók, haszonlesők, köpönyegforgatók, hősök, árulók és elárultak, igazságkeresők.
Az iskolai színjátszás tétje, hogy sikerül-e megnyerni a diákok figyelmét, együtt haladnak-e a játékkal, sajátjuknak tekintik-e a történetet. Nagyon nehéz színészi feladat ez, a tizenéves, mindenre érzékeny közönség előtt. A Váróterem Projekt szereplőinek őszinte és természetes jelenléte elérte, hogy a tizedikes osztály tagjai maradéktalanul részei lettek a tragédiának.
A Bánk bán többrétegű konfliktusos dráma, egyszerre zajlik a társadalmi szinten, az uralkodó és a nép egymásnak feszülése körül és az idegen érdekek elleni összeesküvés szintjén, miközben az előtérben a szerelmi dráma áll.
Katona József öt felvonásban írta meg a művet, az iskolai előadásnak pedig mindössze egy tanóra idejében, alig egy órában kell megteremtenie.
A Visky Andrej rendezte előadás mégis eléri azt, hogy míg középpontjában a főszereplők alapkonfliktusa áll, a társadalmi hátteret is elénk tárja, jelenkorivá teszi.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a II. Endre felszólítására, a „nép” nem tétlenkedik, és az asztalokra kiosztott krétákkal szinte egyöntetűen „kövezik meg” a bűnét megmagyarázó Bánk bánt.
A sokoldalú, független társulat egyik küldetése a gyerekek és a fiatalok megszólítása, de a 10. színházi olimpián az Alkésztisz című előadásukkal, színházi keretek között is bemutatkoztak.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
