A darab egy olyan szerelmi kapcsolatot mutat be, amelynek kezdetén mindkét fél eltökélte, hogy együtt áthidalják a társadalmi és kulturális különbségeket. Összeházasodnak, azonban hamarosan szembesülnek az előítéletekkel és a társadalmi nyomással. Még a legközelebbi barátaik és családtagjaik is ellenzik a kapcsolatot. Fassbinder művében Emmi és Ali első, valamint utolsó táncának szembeállításával arra is emlékeztet bennünket, hogy ez a hasadék talán mindig része marad a valóságnak, és hogy talán sosem ismerhetjük meg teljesen a világot, amelyben élünk és az embert, akit szeretünk.
A hierarchikus társadalmi rendszer működését bemutató történet egyik fontos üzenete, hogy a kirekesztés és az előítéletek mindenhol jelen vannak a világunkban, és rendkívül nehéz, talán lehetetlen leküzdeni őket. A 10. MITEM részeként látható előadás rámutat arra is, hogy mindez hogyan befolyásolja az emberek életét és döntéseit.
A produkció sokrétű főhőseivel és a klisék kerülésével segíti az azonosulást mind a szereplőkkel, mind a történettel. A darab által boncolgatott problémák ma is aktuális, sürgető társadalmi kérdések. Nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is felelősséget kell értük vállalnunk, hiszen a kirekesztés nemcsak a magánélet területén jelentkezik, de egész társadalmi rétegeket érinthet.
Az előadás a kölni Theater TKO produkciója, amelynek rendezője Nada Kokotović horvát származású alkotó, aki az 1970-es években lehetőséget kapott arra, hogy két évet töltsön és dolgozzon az Egyesült Államokban, majd Jugoszláviába visszatérve sajátos művészeti alkotásokat, úgynevezett choreodrámákat hozott létre. A főbb szerepeket Doris Plenert, Nedjo Osman, Katharina Waldau és Klaus Nicola Holderbaum alakítják.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Jürgen Sieckmeyer)
