„A tragédia nyilvánvalóan nem a Jó és a Rossz konfliktusában rejlik, hanem a Jó két eltérő típusának ütközésében…” – vallotta Peter Shaffer, akinek Amadeus című világhírű drámájában a művészeti hagyományokat tisztelő, sikeres alkotó kerül szembe az újító zsenivel. Salieri számára pedig rövidesen a fiatal Mozart puszta léte is provokációvá válik. Peter Shaffer 1979-ben írta meg e művét, amely szellemesen beszél tehetségről, sikerről, a zsenikben is ott rejlő tökéletlenségekről. Shaffer írói erénye a jól felépített cselekmény, a gondosan megszerkesztett drámai konfliktus, és az ebben kibontakozó jellemek megrajzolása.
A darabot először Londonban a Nemzeti Színházban, majd egy évvel később a Broadway-n is bemutatták, megkapta a Tony Díjat, az Evening Standard drámadíját és a londoni színikritikusok díját is. 1984-ben a dráma alapján készült Milos Forman rendezte filmet nyolc Oscar-díjjal jutalmazták.
A történet szerint Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól… Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, a pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik.
A Pesti Színházban az előadást Hegedűs D. Géza állítja színpadra. – Minden kor leképezi a maga ízlésvilágát, kialakít egyfajta konvenciót, közmegegyezéses esztétikai nyelvet. S olykor születnek kivételes alkotók, akik zsenialitásukkal túllépnek ezen a kifejezési módon. Újító ambícióval, gondolatokkal lépnek a nagyvilág elé, képesek megváltoztatni a közönség fantáziáját. Az ő megjelenésük gyakran botrány, konfliktushelyzet, határvonal. Lényegében leváltják az előző nemzedéket. Ezt harc nélkül nem lehet tudomásul venni. Ez a dráma ebben az előadásban is – fogalmaz az előadás rendezője, Hegedűs D. Géza.
