Mező Gáborral a Híradó.hu stábja készített interjút.
Mező Gábor, A népirtás csöndje című kötet szerzője elmondta, hogy eddig felemásra sikerült a bocsánatkérés a magyarokat ért szerb atrocitások kapcsán. Az újságíró kiemeli, hogy a magyarok elleni vérengzéseket szerb oldalról úgy mutatják be, mintha azok háborús bűnösök ellen a rendteremtés közben elkövetett egyéni túlkapások következményei lettek volna.
A kötet szerzője ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a szerbek részint így adtak választ az 1941-ben a magyar katonák erőszaktetteire, a „hideg napokra”.
Délvidék egy részének megszállása során a Magyar Királyi Honvédség katonái több ezer ártatlan szerbbel is végeztek. Mező Gábor azonban az interjúban nyomatékosította, hogy 1944 őszétől a magyarokat ért erőszak nem túlkapás, hanem népirtás volt.
A magyarokat ki akarták irtani arról a földről, legalábbis a számukra »megfelelő mértékre« visszaszorítani
– fogalmazott Mező Gábor, majd kiemelte, hogy a szerb történészek jóval kevesebb magyar áldozatról számolnak be, 20-30 ezer főre becsülték a kivégzett és meggyilkolt magyarok számát.
Valószínűleg közelebb járunk a negyvenezer megölt, meggyilkolt magyarhoz
– véli Mező Gábor. Hozzátette,
hogy ez az etnikai tisztogatás mennyire »sikeres« volt, azt az is mutatja, hogy például az áldozatok leszármazottainak jelentős része már magyarul se tud. Tito terve végül is félig-meddig sikeresen bevált…
Mező Gábor emlékeztetett arra, hogy akik a délvidéki szülőföldjükön maradtak, azoknak is megnyomorították a későbbi életét.
Megfosztották a vagyonuktól, másodrendű állampolgárként élhettek. Mező Gábor kiemelte, hogy a régi sérelmeket nem lehet örökké a szőnyeg alá seperni.
Mező Gábor szerint eljött a szerb–magyar megbékélés ideje
Mikor beszéljük meg, ha nem most, amikor jóban vagyunk? Most kell őszintének lenni, most kérhetünk is, hiszen a szerbek is érzik, hogy szükségünk van egymásra. Én a magánéletemben is hiszek a kibeszélésben, a kimondott szó erejében, nyilván ezerszeresen ebben az értelemben
– mondta Mező Gábor, aki emlékeztetett arra, hogy a megölt emberek nem kapták meg a kellő tiszteletet, és jóvátehetetlen dolgok sokasága következett be.
A teljes interjú a Híradó.hu oldalán érthető el.
Borítókép: A lerombolt közúti híd (ma kraljevića Tomislava) maradványa, háttérben Pétervárad, 1941. (Fotó: Fortepan/Martin Djemil)
