A grandiózus életművet kronologikusan tematizálták az április 7-ig megtekinthető tárlatban. A Rendszerváltó panoptikum című teremben a korai grafikákat és ceruzarajzokat, lemezborítókat és azokat a festményeket válogatta össze az intézmény, amelyeken leghangsúlyosabban szerepelnek Szurcsiknak a 80-as, 90-es évek fordulóján bekövetkezett társadalmi változásokra, az egyén hatalomhoz és környezetéhez való viszonyának megnyilvánulásaira született reflexiói.
A lélek geometriája című csoportban azok a festmények szerepelnek, amelyeken Szurcsik jellegzetes motívumai jelennek meg, mint a csapda, a hiány, a falak, illetve a formázott mitológiai kompozíciók.
A geometrikus formák dominanciája, a fokozott absztrakció egyfajta befelé fordulást mutat, a magány, az elidegenedés lelki állapotának tükre. A Fekete-fehér kor című teremben a fekete-fehér képeket és a Bestiarium Humanum lapjait állították ki. Itt látható egy válogatás a művész szobraiból is.
Pár évtized után ismét a társadalmi kérdések, a hatalom befolyása és a lélek békéje foglalkoztatja. Különös hangsúlyt kapnak mára a művész legutóbbi időszakban készült, Nyugtalan idők cím alatt kiállított alkotásai, mint az égi jelekkel, füsttel, tüzekkel teli tájképek, a danse macabre-képek, valamint a legfrissebb, kis méretű, kartonra festett szürreális víziók.
Borítókép: a művész a tárlat megnyitóján (Fotó: Szöllősi Mátyás)
