Az autóipar a második világháború után vett igazi lendületet, amikor az olcsó és egyszerűen gyártható gépek helyét a státusszimbólumoknak számító egyre szebb, erősebb, modernebb iparművészeti alkotások vették át. A tervezőasztalokon olyan műremekek születtek, melyek akár 70-80 év után is megtartották népszerűségüket különleges formájuk, vagy teljesítőképességük okán. Egy-egy modellről szinte el sem hisszük, hogy már akkor is az utakon futott, amikor mi születtünk. Vegyük sorra, melyik évben milyen híres autó született!

1945: Willys MB/CJ 2A.

Az amerikai hadsereg 1940-ben a felderítő oldalkocsis motorkerékpárok leváltására készíttette el egy összkerekes terepjáró prototípusát a Willys-Owerland kisüzemmel. A háborús Willys-Jeep sorozatgyártása 1941 őszén indult meg. Az ajtó nélküli, 4×4 meghajtású, 60 lóerős jármű kitűnő terepjáró-képességéről és nagy üzembiztosságáról volt ismert. 1941-től 1945-ig 368 714 darabot gyártottak belőle. A háború után a Willys átadta a gépet polgári felhasználásra Jeep CJ-2A néven.

1946: Chrysler Town and Country kabrió 

Az Egyesült Államokban abban az időben meglehetősen gyakran ötvözték az autógyártásban a fát és a fémet. 1940-ben készült el az első „Woody”, amelyet 1946-ban a modell Convertible verziója követett. Az autó egy része fehér kőrisfából és mahagóniból készült, így külsejében a lovaskocsikat idézte, viszont autós tulajdonságai már a luxust hordozták.  A stílus korszakát 1950-ben a műanyag elterjedése zárta le.

1947: Chevrolet Fleetmaster 

Az amerikai autó mintha zavarba került volna születési évét tekintve, mivel dizájnja a 30-as évek stílusát idézi. A világ vágyott az új autókra, és valamiért ez a modell – talán nosztalgikus okokból – olyan kedves lett a vásárlók szívének, hogy megszerezte az autómárkák között az Amerika legkelendőbb autója címet azzal, hogy több mint 680 ezer darabot adtak el belőle.

1948: Tucker 48

A modell egy különleges, de rövid életű csoda volt, amely évtizedekkel megelőzte a korát. Formatervét erősen meghatározta az aerodinamika, és újdonság volt, hogy hathengeres farmotor hajtotta a limuzint. Különlegessége volt a független négykerék-felfüggesztés és az autó orrát díszítő harmadik lámpa. Évente mindössze 51 példányt készítettek belőle.

1949: Mercury 8

Az autót a letisztult forma jellemezte, eltűntek róla a túlméretezett sárvédők és a hatalmas motorháztető. Az amerikai Ford Motor Company gyártotta, V8-as motorja és könnyű átalakíthatósága miatt a Hot Rod építők kedvence lett.

1950: VW Beetle (Bogár)

A Volkswagen Bogár (németül Käfer) a német Volkswagen cégcsoport 1938-tól 2003-ig gyártott legelső autómodellje volt. A kocsi az 1950-es években lett az egyik legmenőbb autó az Amerikai Egyesült Államokban. 2002 júniusáig 21,5 millió darabot értékesítettek belőle, ezzel a világ harmadik legnagyobb példányszámban eladott autótípusa lett.  

1951: Hudson Hornet

Ez az autó tulajdonképpen egy utcai versenyautó volt, amelynek 4300 köbcentis, soros, hathengeres, duplakarburátoros motorja volt. Stabil útfekvését a lépcsős alváz miatti alacsony súlypont jellemezte. 1951 és 1955 között rengeteg példány futott a NASCAR versenyeken.

1952: Bentley Type-R Continental 

Míg Amerikát az acélválság sújtotta, az Egyesült Királyságban megszületett ez a luxuskupé, amely az angol autómárkák közül leginkább a Rolls-Royce Silver Dawn-ra hasonlított, mégis népszerűbb lett. Az automata sebességváltóval felszerelt négyajtós változat végsebessége 163,7 km/h volt. 1955-ig gyártották, 208 darab kelt el belőle.

1953: Chevrolet Corvette

Amerika első vérbeli sportautója volt, amelynek különlegessége, hogy üvegszálas karosszériával készült. Az első generációs Corvette-ből ebben az évben 300 példány készült, mindegyik fehér fényezéssel, kabrió változatban. A 3,9 literes, soros hathengeres motor a kocsi orrában helyezkedett el és a hátsó kerekeket hajtotta. A Corvette a tipikus amerikai autók képviselője, amely az új autómárkák között is fennmaradt.    

1954: Mercedes-Benz 300 SL 

A felnyíló ajtajai miatt „sirályszárnyúnak” nevezett német modell egy máig ikonikus sportautó, amely 263 km/h-s végsebesség elérésére is képes volt. Korának leggyorsabb sorozatgyártású autója a versenyeken is hírnevet szerzett. A bemutatkozó évben 167 darabot készítettek belőle, a fennmaradt ép példányok piaci értéke még napjainkban is jóval egymillió dollár fölött mozog. 

1955: Citroën DS

Máig a világ egyik legkülönlegesebb és egyben legszebb autója, amelyet francia megálmodói elhalmoztak innovatív megoldásokkal. Elsőkerék-meghajtása és hidropneumatikus felfüggesztése rendkívül puha járásúvá, kényelmessé tette. Duplakuplungos automata váltója is újdonságnak számított. A Fantomas filmekben még repülni is tudott.

1956: Continental Mark II

A Ford luxusmárkája ebben az évben egy igazi formatervezői mesterművet alkotott. Légkondícióval szerelt változatának ára meghaladta a tízezer dollárt, nem népautónak tervezték. Egy 285 lóerős, V8-as erőmű hajtotta. 1957-ig háromezer darabot adtak el belőle. Elvis Presley is vásárolt belőle egy példányt. 

1957: Chevrolet 150/210 Bel Air   

A General Motors modellje már akkor izomautónak volt nevezhető, amikor ez a fogalom még nem is létezett a klasszikus amerikai autók körében. A karosszériát a hátsó szárnyak tették jellegzetessé, V8-as, 283 lóerős motor hajtotta. Rengeteg példány maradt fent belőle például Kubában, ahol taxizásra használták.  

1958: Ford Edsel

Az autó a Ford és a Mercury közötti különbség áthidalására készült, Henry Ford fiáról nevezték el. Furcsa, több részes hűtőrácsa nem igazán jött be a vevőknek. Különlegessége a nyomógombos sebességváltó volt, 1960-ig 116 ezer darab készült belőle.

1959: BMC Mini

Az amerikai országúti cirkálókhoz képest merész ötletként egy igazán kicsi autót álmodott meg a British Motor Company, amikor megalkotta a Minit. Keresztirányban elhelyezett motorja és széles nyomtávja miatt meglepően tágas belső térrel rendelkezett, könnyen kezelhető, sportos autó volt. A Mr. Bean filmekben is gyakran feltűnt. 

1960: Chevrolet Corvair

A tervezők a VW mintájára terveztek bele hathengeres boxer farmotort, de nem ettől lett híres, hanem Ralph Nader 1965-ös „Nem biztonságos bármilyen sebességgel” című írása okán, melynek köszönhetően biztonsági okokból áttervezték a hátsó felfüggesztését.

Cikkünk a Wealth Of Geeks amerikai magazin írása alapján készült.