– A Nemzeti Színház egyik fontos küldetése, hogy a magyar nyelvű színjátszás egészére rálátást biztosítson az ország első színházában. Ezért hívunk meg évről évre társulatokat az országból és a határon túli területekről. Így a fővárosi közönség a vendégelőadásokon keresztül megismerheti a magyar színházművészet törekvéseit, a vidéki és határon túli társulatok pedig otthonuknak érezhetik a nemzet színházát – mondja a vendégjátékokról Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója. 

Én így látom – Tompa Miklós mesél A nagy székelyföldi rendező élet- és színháztörténetei május 11-én elevenednek meg a Gobbi Hilda Színpadon Barabás Olga rendezésében, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában. A színházi előadás Bérczes László Székely körvasút című interjúkötete nyomán született. 

Tompa Miklós a kilencvenes évek elején mesélt Bérczes Lászlónak, így született meg a Székely körvasút című rendhagyó életinterjú-kötet. Az előadás szövegkönyvét ennek alapján készítette Barabás Olga, aki egyben az előadás rendezője is. A beszélgetőkönyv, illetve a belőle inspirálódó előadás is kortörténeti dokumentum, hiszen az 1945–1946-os színházalapítás történetét, valamint a marosvásárhelyi és székelyföldi színházkultúra nagyrealista vonulatát is meghatározó alkotó életútjának fontos állomásait dolgozza fel dramatikus, interjú-színházi formában. A Székely Színház alapító-rendezőjét az UNITER-díjas László Csaba alakítja.

A holokauszt nyolcvanadik évfordulójának alkalmából látható a Kazán István Kamaraszínház Kislány a pokolban című előadása május 16-án a Kaszás Attila Teremben.
A holokauszt-monodráma mondanivalója nagyon tiszta és világos volt: egy 15 éves kislány vészkorszak alatti szenvedésein keresztül elmondani, megmutatni a 600 ezer magyar és a hatmillió zsidó ember elhurcolását, jogaiktól megfosztását, kínzását, megölését. Mindez mementóként álljon itt előttünk, s okuljon belőle az emberiség! Az élet úgy hozta, hogy Sárdi Mária és Kertész Imre gyerekként együtt voltak a bergen-belseni koncentrációs táborban. Majd ötven évvel később a Kislány a pokolban című napló 2002-ben, szintén együtt volt a Nobel-díjra jelölt Kertész Imre Sorstalanság című könyvével.

Május 21-én egy magával ragadó szerelmi történet elevenedik meg a Gobbi Hilda Színpadon. Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című klasszikusát a Déryné Társulat mutatja be. 
A férfi számára nélkülözhetetlen a nő, a nő pedig elválaszthatatlan a férfitól, mindkettejük számára pedig az élet élményteljes muzsikaszó nélkül elképzelhetetlen. Móricz Zsigmond ennek a dzsentritörténetnek az ötletét a Kós Károlynál, a híres építésznél tett 1914-es farsangi látogatásból merítette. A regény alakjainak modelljei pedig első felesége és annak nagynénjei voltak. Egy letűnt világ korrajza a regény: derűvel és keserűséggel, móriczi vaskossággal és érzékenységgel.

„Ha úgy tetszik, a Baradlay család története egy csődtömeg, mert semmi nem úgy történik, ahogy Baradlay végakaratában elrendeli. Adott egy tiszt, Richárd, aki a császár szolgálatában álló katonaként még szíve szerint odasuhintana a bécsi forradalmároknak, aztán az anyja meggyőzi, hogy őt átverték, neki a forradalom mellé kell állnia, és nem a régi rendet védelmező katonaként ellene fordulni. Ez a katonaember óriási utat tesz meg addig, amíg a régi státuszából mindent elveszít, és egy új életet kell kezdenie. Ebben persze nagy szerepe van a családnak, a szerelmének, Editnek, illetve annak a frigynek, ami összeköti ezt a két embert. Örültem, hogy ott van a regényben ez a jövő felé nyitó mag, két fiatalember: Richárd és Ödön, akik megfogják egymás kezét, és számíthatnak egymásra. Az előadás záróképe azt sugallja, hogy széthasadt Magyarország, de ha nem veszünk bele az efölött érzett búslakodásunkba, akkor ezekben a fiatalemberekben igenis látni lehet a reményt, ők lesznek, akik majd áthidalhatják ezt a szakadékot – fogalmaz Szikora János, az idén március 16-án bemutatott előadás rendezője. Jókai Mór regénye a magyar irodalom nagyszerű alkotása, műveltségünk része, talán többen látták a filmfeldolgozását, mint olvasták a regényt. A színházi előadás új megközelítésben, a sűrítés és a színészi játék varázsával hozza közel hozzánk az 1849–49-es évek valóságának máig érvényes kérdéseit, és az akkor élt emberek válaszait.”

Május 23-án egy újabb klasszikus, Móricz Zsigmond dzsentrivilága kel életre a színpadon. 

Móricz Zsigmond 1898-ban játszódó regényének nem egy személy a főhőse, hanem egy társadalmi osztály: a vidéki dzsentri. Szereplői a magyar jómód komondorában bolhaként ugrálnak és pattintják le azt, akivel nem akarnak közösködni. Az örökös anekdoták és népdalok mellett a változás és a változtatás kérdése lebeg az alföldi ház feszült szobáiban, ahol István-nap van minden hétvégén, és a mulatság akkor is kivilágos-kivirradtig tart, ha közben teli kristálypohárként törnek össze az álmok. Meddig tartható fent a látszólagos rend, ha a régi rendszerek kerekei elakadtak a sárban? Horváth Csaba rendezésében Móricz szövegeinek zeneisége és történetének örökérvényűsége erősödik fel a fizikai színház eszközeivel.

További programok, információk a Nemzeti Színház honlapján olvashatók.