Haidegger Tamás: Tegyük hozzá, hogy bár a boldogság szubjektív érzet, régen sokkal egyszerűbb volt boldognak lenni. Amikor falvakban, zárt társadalmakban éltünk, ehhez elég volt, ha megadatott húsz hold földem, amelyet megművelhettem, ha elvehettem egy valamirevaló lányt, aki szült nekem három-négy egészséges gyereket, lehetőleg fiúkat, hogy legyen segítségem a gazdaságban, és ha ez megvolt, akkor azt gondoltam, jó életem van. Most viszont határtalannak tűnnek a lehetőségeink, úgy érezzük, hárommilliárd ember közül kell kiválasztani a legmegfelelőbbet, és azt gondoljuk, miért ne lehetnénk mi is olyan sikeresek, gazdagok, mint a hírességek. Sokkal több információnk van a világról, és látszólag jóval több lehetőségből választhatunk, de ez agyonnyom minket, és valójában sokkal boldogtalanabbak vagyunk. A világ jóval komplexebb, bonyolultabb, sokkal több mindenre rálátunk, és az a naiv elképzelésünk alakul ki, hogy hatásunk is van a dolgok menetére. A boldog tudatlanság korszaka lezárult.