„Nehéz idő sújt, itt engedni kell”. Ezek voltak az utolsó szavak, melyek elhangzottak a régi Nemzeti Színház világot jelentő deszkáiról. Gelley Kornélnak kellett elmondani őket, a Lear király ment aznap, utoljára. Mind ott tolongtunk a színfalak mögött, az is, aki szabad napos volt. Színészóriások törölgették a könnyeiket, Sinkovits Imre, Kálmán Gyuri, Kállai Feri, Törőcsik Mari, Máthé Erzsi, akikre nagy hirtelen emlékszem. Húsz percig dörgött a taps.
Hétre ma várom a Nemzetinél…
Nem volt mit tenni, 1965-ben pártunk és kormányunk kiadta az ukázt: a Nemzetit fel kell robbantani.
Húsz percig tüntetett a közönség, mert akkor már tudta mindenki, hogy kész, a Nemzetinek vége van. Aztán hazaballagtak szép csöndben az emberek, mert élni kell, túlélni, ahogy lehet.1964. június 28. Fölírtam a naplómba, hogy sose felejtsem el.
Nekem nemcsak a munkahelyem, hanem a szenvedélyem volt a Nemzeti. Én voltam az ügyelő. Maguk az hiszik, hogy ez valami kisegítő munka, olyan mint a hangosbemondó. Az öltözőkben, meg a büfében megszólal időnként egy sztentori hang: Básti művész urat kérem a színpadra. Az ügyelő azonban lényegesen több ennél. Nem véletlen, hogy régen színpadmesternek szólítottak minket, aztán ez kikopott. A jó ügyelő ismeri a darabot, óramű pontossággal vezényeli a színészek belépését, a világítást, a függönyt, mindent. Ha elromlik a technika, csodával határos módon megmenti az előadást, mert erre is volt példa.
Nem volt mit tenni, pártunk és kormányunk kiadta az ukázt: a Nemzetit fel kell robbantani. A hivatalos szöveg az volt, hogy enélkül nem épülhet meg a metró megállója a Blahán. Egy fenét nem! Utána mentem, mikor már lehetett: arra a megállóra tizenhat féle terv készült, a töredéke szólt arról, hogy a Nemzeti Színház útban van az építkezéshez. Csak azt kérték, hogy három évre, a felfordulás idejére zárjunk be. Ez lett belőle!
Mindent elárul, hogy hatvanötben képesek voltak március 15-én robbantani. Csípte a szemüket, hogy egy színház nemzeti. Különben most is csípi sokaknak a politikában. Jó reggelt kívánok, lassan megérkezünk 1965-be.
Színházi berkekben mesélték, hogy Gobbi Hilda, aki pedig nagy kommunista volt, úgy összeveszett Major Tamással, az akkori színigazgatóval, hogy leszereltette Major öltözői ajtaját, és kivitette a telkére, budiajtónak.
Nekem mázlim volt, mert fölvettek a Kisszínpadhoz, de hol volt az kérem a régi Nemzetitől? Az a díszes neoreneszánsz palota, óriási színpadtér, 1400 ülőhely 50 páhollyal. Képzeljék, ötvenhét éven át élt a Blaha Lujza téren a mi színházunk. Persze, hogy ráfért egy alapos tatarozás, csak éppen az elvtársaknak jobb volt így, eltakarítani a város közepéről, mintha sose lett volna. Még jó, hogy a teret nem keresztelték át Blaha Lujzáról Oleg Kosevoj térre.
A vejem a sajtóban dolgozott akkor, ki volt adva nekik, hogy nem gyászolni, nem írni, vagy ha mégis, minél kevesebbet. Inkább a metróról szóljon az ének. A társulatot átzsuppolták a hétkerbe, az egykori Magyar Színházba, szólni senki se mert, ez be volt kalkulálva. Az volt a hivatalos mondás, hogy ez csak ideiglenes, de megtanultuk, hogy általában az ideiglenes dolgok tartanak legtovább. Így is lett. Harminchét évig kellett várni az új Nemzeti Színház megnyitására. Ott voltam a tömegben, természetesen. Törőcsik Mari mondta a díszbeszédet, 67 évesen. Harminc se volt, mikor kirobbantották alóla a régit.
Nincs okom panaszra. Különösebben nem piszkáltak, és én még a legnagyobbakkal dolgozhattam együtt. Szép a család, három gyerek, hat unoka. Egy stukkó darabkát kimentettem a romok alól annak idején. Időnként előveszem, nézegetem. Megvagyok, mint mindig, a körülményekhez képest.
Végszó helyett
Apám ügyelő volt a régi Nemzetinél. Három éve temettük. Mindent följegyzett abból az időből. Később sem hagyta annyiban, kutatott a történtek után. Szemtanúkat keresett. Ez volt a hobbija nyugdíjas éveiben. Egy kész regényt írt ebből. A halála után próbáltam megjelentetni, már csak az Öreg emléke miatt is. Szaladgáltam a kézirattal a kiadókba. Volt, ahol hitegettek, de láttam rajtuk, hogy el se olvasták. Máshol lelkendeztek, hogy nagyon jó, de egy fillérjük sincs rá. Próbáljak pénzt szerezni, akkor megjelentetik. Honnan szerezzek?
Iparos ember vagyok, nem értek az ilyesmihez, meg aztán időm sincs rá. Hajtom a munkát vakulásig. A gyerekeim szokták olvasgatni a sűrűn gépelt szöveget. Nekik nagyon tetszik.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezEzért jelent borzasztó fenyegetést elalvás előtt az okostelefon
Hosszú évekkel veti vissza egészségünket a lefekvés előtti mobilozás.
Demkó Attila: A harkivi csaták
Van, aki az utolsó pillanatig sem hitte el, hogy Oroszország támadni fog.
A közönség fele metálos, a fele nyugdíjas
Fémzenei klasszikusokat dolgozott át vonósnégyesre és zongorára Anneke van Giersbergen.
Új alkalmazás mutatja meg a magyar vonatkozású helyeket Amerikában
Smith Lacey Anna szerint hatalmas potenciál van az amerikai magyar múlt és jelen összekötésében.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Tombolva menekül Magyar Péter, amikor az Origo a börtönben ült, bűnöző anyós-gazdasági vezetőjéről kérdezi - videó
Durva baleset történt az egyik forgalmas magyar határátkelő előtt, lezárták az autópályát
Újra elérhető a Lidl legnépszerűbb akciója, amire évekig vártak a vásárlók
Tankokkal zúzták szét az ukrán védelmet Avgyijivkánál
"Jobban illik hozzád" - hoppá, kit ölelget Tóth Gabi?
Kárpátalja ma
Itt vannak a verőcei hajóbaleset után eltűntek fotói, őket keresi a rendőrség
Dekára vagy gombócra kérd a fagyit? Mondjuk máris, mi éri meg jobban!
Soha nem voltam ilyen boldog – mondta a verőcei halálos hajóbaleset egyik áldozata a tragédia előtt fél órával + videó
Összeomlik az Ukrajnáról szóló békekonferencia
Megszólalt a verőcei hajóbaleset egyik áldozatának édesanyja
Verőcei hajóbaleset: újabb részletek derültek ki a motorcsónakról
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhezEzért jelent borzasztó fenyegetést elalvás előtt az okostelefon
Hosszú évekkel veti vissza egészségünket a lefekvés előtti mobilozás.
Demkó Attila: A harkivi csaták
Van, aki az utolsó pillanatig sem hitte el, hogy Oroszország támadni fog.
A közönség fele metálos, a fele nyugdíjas
Fémzenei klasszikusokat dolgozott át vonósnégyesre és zongorára Anneke van Giersbergen.
Új alkalmazás mutatja meg a magyar vonatkozású helyeket Amerikában
Smith Lacey Anna szerint hatalmas potenciál van az amerikai magyar múlt és jelen összekötésében.