Az Oslói Kerületi Bíróság nemrég egyhangúlag döntött az etikátlan tenyésztésről szóló perben: egészségügyi és állatjóléti okokból betiltották Norvégiában az angol buldog és a Cavalier King Charles spániel tenyésztését. A Norvég Állatvédő Társaság azért perelt, mert szerintük nem maradt az országban olyan egészséges angol buldog és King Charles spániel, amelyet egészséges kutyák tenyésztésére, etikusan lehetne használni. Ezek a rövid orrú, gülüszemű spánielek hajlamosak szívproblémákra, krónikus fejfájásra, szembetegségekre és ízületi problémákra, térdkalácsficamra, ráadásul üreg képződhet a gerincvelőjükben.
Az angol buldogok széles koponyájuk és rövid orruk miatt hajlamosak a légzési problémákra, de bőrproblémákkal, befelé forduló szemhéjjal, vesebetegséggel és szintén térdkalácsficammal is küzdhetnek.
A Norvég Állatvédő Társaság reméli, hogy az új törvény segít véget vetni a fajták szélsőséges genetikai jellemzőinek, a rosszul tenyésztett almok szenvedésének, a döntés pedig mindenekelőtt a kutyáink győzelme és a norvég állatvédelmi szervezeté. A Norvég Kennel Klub nem örül az ítéletnek, és várhatóan fellebbezni fog. Mint elmondták: a döntés pont hogy negatív hatással lesz a kutyák jólétére, hiszen a fajtákat nem, csak a tenyésztésüket tiltják be, így szabad lesz a piac a szaporítók előtt.
Van az a karikatúra, amelynek első kockáján egy farkas odamerészkedik a tűz mellé, hogy elfogadjon egy jókora húsdarabot az ősembertől. Feje fölött a gondolat-szövegbuborék: hideg van, és éhes vagyok, mégis mi a legrosszabb, ami történhet, ha közelebb megyek? A rajz második kockáján ugrunk cirka tízezer évet: egy fodros, rózsaszín ruhába öltöztetett mopsz kötött sapkával a fején néz kétségbeesetten ránk: mit tettem?! Pongrácz Péter, az ELTE etológiai tanszékének docense szerint kezdetben az ember semmit sem akart kezdeni a kutya farkasszerű ősével, az csupán a csontokat, szemetet eltakarító jószág lehetett húszezer évvel ezelőtt.
– A kutya sok ezer évig szatellitként létezett az emberekkel, majd amikor az ember már nemcsak vadászott és gyűjtögetett, hanem földet művelt, állatokat tartott és háborúzott is, akkor kezdett el szelektálódni különféle funkciókra. Kialakultak a nyájőrzők, a vadászkutyák, a szánhúzók, az ölebek… Kutyatenyésztésről mégis a XIX. század második felétől beszélhetünk, ekkortól írták le a fajták sztenderdjeit – tekint vissza Pongrácz Péter.
A többség pária
No de hogy lesz az őskutyából mopsz? Az extremitás vajon az új korok őrülete, vagy már száz éve is rajongtak a malacszerű, rövid lábú ebekért? Pongrácz Péter szerint is-is. A molekuláris genetika sokat segít annak megállapításában, hogy egy-egy tulajdonság mikor keletkezhetett például mutációval. Mutáció felelős ugyanis a rövidlábúságért vagy az apró termetért, a vizsgálatok pedig kimutatták, hogy ezek már több ezer éve létrejöttek.
Sok tulajdonság fellelhető azonban a különféle kutyafajták között és a keverékekben is, amelyek a természetben nem maradnának fenn. Európából nézve például úgy tűnik, hogy a kutyák többségének van gazdája, és a kóbor kutya számít anomáliának, ám ha megnézzük az egész világ egymilliárdos kutyaállományát, azt látjuk, hogy a négyötödük úgynevezett páriakutya.
Melegebb éghajlaton, például Indiában vagy Dél-Amerikában az ebek zöme gazdátlan városi, falusi kutya, ha pedig jobban szemügyre vesszük őket, azt láthatjuk, hogy nincsen köztük egyetlen csutkalábú, nyomott fejű, hosszú szőrű vagy kopasz sem. Nincsenek ellátva, egymással versenyeznek az ételért és a túlélésért, ezért az extrém tulajdonságok nem képesek fennmaradni. Ezeket az ember tartja fenn.
– Eredetileg a ma extrémnek tűnő tulajdonságok egyike-másika a kutya munkafeladatát szolgálta, például a tacskót a borz és a róka után küldték a kotorékba. Ettől függetlenül a tacskó hosszú gerince és rettentő rövid lábai miatt gerincproblémák jelentkeznek. Az angol buldog a XIX. századi állatviadalokon küzdött és a marhát lefogó mészároskutya volt: ha megnézzük a korabeli ábrázolásokat vagy a fennmaradt csontvázakat, nem egy hordószerű, golyófejű állatot, hanem egy viszonylag normális kinézetű kutyát látunk kissé megrövidült arcorral és buldogharapással. Bizonyos tulajdonságokat viszont sajnos idővel divatként felkapnak, mire elindul egy irányított szelekció. Ha a buldogsztenderdet nem írták át tízévente, akkor hogyan lehetnek a kutyák egyre golyófejűbbek? – teszi fel a kérdést az etológus.
Korózs András, a Magyar Kutyatenyésztők Országos Szövetségének elnöke szerint bizonyos kutyafajták létszámbeli túlszaporodása, illetve egészségügyi romlása a rendszerváltáskor indult, ekkor a volt szocialista országokban ugyanis óriási növekedésben volt a mezőgazdaság. Sok fiatal viszont nem találta meg a számítását a haszonállatokban, és rájöttek arra, hogy a kutyával való foglalkozás egyszerűbb és jóval gyorsabb is. Egy alom kilenc hét alatt megszületik, és további kilenc hét alatt elválasztható, értékesíthető lesz, ezért durván négy hónap alatt a kutyát szaporító bevételhez jut.
– A rendszerváltás után az összes volt szocialista ország, köztük hazánk is nagy létszámú szaporításba fogott. Mindezt a felvevő piac is generálta, elsősorban a mediterrán és skandináv országokban: ennek az áldozata többek között az angol buldog is, ez a nagyon egészséges, masszív, régi fajta, az angolok jelképe és büszkesége. Elkezdték szaporítani őket az állatok egészségére való körültekintés, orvosi vizsgálatok nélkül hosszú generációkon át, ezek a kutyák pedig szétszaladtak a világba. A jelenlegi tenyésztési szorításoknak úgy gondolom, nem elsődleges célpontjai a törzskönyvezett és szervezett keretek között működő tenyésztők, ám sajnos áldozataivá váltak – magyarázza a szakember, aki szerint az Angol Kennel Klub már tíz-tizenöt éve felismerte a problémát, és kőkeményen végigvitte a fajta leírásának a módosításait: könnyítette, hosszította az orrhátat, nem engedte meg a továbbiakban a bőr gyűrődését.
A szabályozás két-három generáció alatt látványosan javított az állományon, az angol buldog már nem tartozik a veszélyeztetett fajták közé.
Divat a mudi
Korózs András azonban nincs meggyőződve arról, hogy ezek az elvek a szaporítók előtt is célként lebegnek, ezért az állatorvosok kezében továbbra is sok beteg buldog megfordul, és a norvég korlátozás is miattuk léphetett életbe. Érdekesnek tartja azt az is, hogy miért az angol buldoggal szankcionálnak, amikor a világszerte egyik legnépszerűbb kutyafajta, a kis termetű francia buldog sokkal terheltebb. Az eredeti francia buldog sosem volt rövid orrú, egy divathullám tette azzá, ám a Francia Kennel Klub is közbelépett.
A szakmabeliek meggyőződése, hogy itt is a szaporítókkal van a baj, hiszen ma száz francia buldogból nyolcvan szaporítótelepeken született.
Magyarország is sztenderdmódosításon dolgozik, ám szerencsére nem egészségügyi okokból: a mudi cifra színváltozatait kell írásba foglalni és engedélyeztetni a Kinológiai Világszövetségnél és az Agrárminisztériumnál, szóval áprilisban országos mudikonferencia várható. A csupán néhány évtizede létező mudira egyébként óriási az igény külföldön is, hiszen aktív, jó természetű családi kis kutya, ezért fontos, hogy legyen törzskönyve, mielőtt meghódítja a világot.
Korózs András elmondása szerint egyébként a kilenc nemzeti kutyafajtából kettő világfajtánk van, ami azt jelenti, hogy már minden kontinensen jelen van: az unikumnak számító fekete puli és a legnépszerűbb fajtánk, a rövid szőrű magyar vizsla. A vizslát ma már mindenhol tenyésztik: az Egyesült Államok és Ausztrália fantasztikus magyarvizsla-állománnyal rendelkezik, ezért igencsak össze kell szedniük magukat a hazai tenyésztőknek, hogy a nemzetközi konkurenciával lépést tudjanak tartani.
A csúfság lájkjai
Dániában végeztek egy kérdőíves felmérést, amelyben többek között megkérdezték a rövid fejű kutyák gazdáit, hogy tisztában vannak-e azzal, hogy a kutyának egészségi és ebből fakadó állatjóléti problémája van, de volt olyan kérdés is, hogy milyen lenne a következő kutyája. A válaszadók elsöprő többségben azt válaszolták, bár tisztában vannak vele, hogy a kutyájuk egy defekt, de természetesen legközelebb is ilyen kutyájuk lesz.
Amikor tehát rendeleteket és tiltásokat hoznak, nem szabad elfelejteni, ha ezeket a kutyákat nem vásárolnák őrült pénzért, akkor nem tenyésztenének ilyen kutyákat. Ma már létezik például egy úgynevezett toad bulldog, azaz varangybuldog: új „fejlesztés”, melynek lábai vízszintesen szétállnak, és olyan, mint egy hason csúszó szörnyeteg, mégis tele van vele az internet.
Pongrácz Péter szerint az utóbbi ötven évben a társállattartás rendkívül felívelő ágban van, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a kutya emberi státuszba helyezése, ami azzal jár, hogy kiterjesztjük rá az emberi jogi és etikai elképzeléseket is. Nem látjuk be, hogy állatjóléti szempontból nem feltétlenül jó dolog kopasz, kétlábú, degenerált állatnak lenni. Pár éve óriási sztár volt az interneten két macska, a mindig morcos képű Grumpy Cat és Lil Bub: mindkettő beteg volt, utóbbi sem járni, sem pedig enni nem tudott, hiányzott az alsó állkapcsa, és kilógott a nyelve. Képzeljük el, ha valaki azt mondaná, hogy ezt az állatot legjobb lenne elaltatni: meglincselnék!
– Két probléma van: állatjóléti szempontból nem jó az állatnak így élni, másrészt megszűnik a tenyésztésben a szelekció, ami az életképességet jó szinten tartja. Amerikában rendeznek versenyt a világ legrondább kutyáinak: általában kínai meztelen kutyák nyernek, amelyeknek már alapból extrém a külsejük, és akkor még olyan mutációkkal is telerakják őket, hogy oldalra lóg a nyelve és van négy darab foga. Amikor elolvasom, hogy a győztes már harmadik generációs csúnyakutyaverseny-nyertes, abból kiderül, hogy ezt valaki tudatosan tenyészti, hogy minél borzalmasabb mutáns legyen, és akkor sok lájkot fogok kapni – fejti ki az etológus, aki szerint törvények ide vagy oda, túl sok kiskapu maradt nyitva, a problémákra pedig nem most kezdték felhívni a figyelmet.
Aggályosnak tartja a keverék kutyák rendkívül nagy mennyiségét is, hiszen ezek az állatok mindig hamarabb kerülnek menhelyekre és kóbor kutyák közé, ám a szabályozásokkal mindig a tenyésztőket találják meg.
Gond a rengeteg kutyához nem értő ember: Pongrácz Péter szerint ugyanis a kutyatartás nem alapjog, hanem privilégium. Az emberiség egyre nagyobb része él urbanizált életet, eközben egyre nagyobb az igény a társállatokra, ami nem feltétlenül szerencsés kombináció. A legtöbb ember csak végletekben tud gondolkodni: vagy úgy gondolja, hogy azt csinál a kutyájával, amit csak akar, vagy pedig azt, hogy a kutya olyan, mint az ember, és nehogy rászóljunk, mert akkor törést szenved a jellemfejlődése. Hol van a középút?
Borítókép: Esélyes nevező a világ legrondább kutyáinak versenyén az amerikai Petalumában (Fotó: Getty Images/Justin Sullivan)
