Szegedy-Maszák Györgyné Holló Valéria gyűjteményének első darabjai 1952-ben kerültek be az egri múzeumba, miután államosították a műkereskedő, néprajzgyűjtő budapesti népművészeti üzletét, amely egyedülálló volt a maga korában – mondja Zábrátzky Éva néprajzkutató, az egri Dobó István Vármúzeum főmuzeológusa. A gyűjtőnő leszármazottait képviselő Szemerkényi Ágnes és családja idén márciusban újabb 152 tárgyat ajándékozott a múzeumnak, amelynek a Holló Valériától származó gyűjteményi egysége ezzel elérte a 2020-as darabszámot. Ebben olyan korai tárgytípusok is szerepelnek, amelyeket a XX. század végén már nem lehetett terepen gyűjteni.

Holló Valéria magyar népviseleti sorozatát Viski Károly néprajzkutató már 1944-ben példa nélkülinek nevezte. Azokban az években csaknem száz női és férfi magyar öltözetet tartalmazott, beleértve az alsóruhaféléket, egyes esetekben a lábbelit. Az erdélyi Kalotaszegről harminc teljes viselet származott. Figyelemre méltónak számítottak a kollekció szomolyai és gömöri pásztorviseletei, lakodalmi öltözetei, palóc ingpántjai. A cserépanyag nyolcszáz, a bútorkollekció hetven darabból állt.

Holló Valéria gyakran kölcsönzött népviseletet színészeknek, táncegyütteseknek, hirdette ennek lehetőségét a korabeli újságokban, többek között a Színházi Életben. Megrendelői között volt Fedák Sári és Bajor Gizi, de adott kellékeket a Ludas Matyi című filmhez is. A Nagykarácsony éjszakája című 1934-es előadás gyermekszínészei szintén az ő gyűjteményének ruháiban léptek fel.

A kivételes néprajzi anyagra külföldi múzeumok is felfigyeltek. Az offenbachi bőrmúzeumnak Holló Valéria Békés megyei ködmönt szállított, a helsinki múzeumnak egy teljes népviseletet. Amikor 1939-ben Lembergben felállítottak egy magyar szobát, ellenszolgáltatás nélkül 38 tárggyal járult hozzá a kiállításhoz. Az 1940. évi New York-i világkiállításra hatvan tárgyat küldött, köztük különlegesen szép szűröket.

Mindemellett munkalehetőséget is teremtett a falvak lakóinak: vásznakat szövetett és dolgoztatott fel, viseletek hiteles másolatát készíttette el helyben, fazekasoktól, fafaragóktól rendelt. A kézműiparosoknak hitelintézetet hozott létre, és részt vett a Tücsök Irodalmi és Művészeti Szövetkezet 1939. évi megalapításában. Az első érvágást a második világháború jelentette számára: csaknem négyszáz tárgyat veszített ekkor.

A gyűjtemény elhelyezését célzó egyeztetések azután kezdődtek, hogy 1942-ben az Iparművészeti Múzeumban bemutatták matyó és palóc anyagát. Férje, Szegedy-Maszák György festőművész, Barabás Miklós dédunokája támogatásával Holló Valéria vidéki múzeumot akart nyitni, hogy ott állandó jelleggel megtekinthetők legyenek gyűjteménye legszebb darabjai. Ekkor vetődött fel, hogy Eger ideális hely lenne erre. Jól illett a gyűjtemény összetételéhez, hiszen rengeteg palóc, matyó és bükkaljai tárgy volt a Kárpát-medence népművészetének egészét reprezentáló anyagban. Emellett családi szálak is fűzték a településhez. Édesapja Egerben tanult, rokonai éltek a környéken.

Az egyeztetésnek 1950-ben államosítás lett a vége. Bár az értékesebb tárgyakat a család elrejtette, a gyűjtemény javát becsomagolták és a Múzeumi Központba szállították. Volt, amit a Néprajzi Múzeumban helyeztek letétbe, 1368 darab viszont Egerbe került, annak is köszönhetően, hogy Holló Valéria jó kapcsolatot ápolt Ortutay Gyula kultuszminiszterrel. A Dobó-múzeum 1986-ban további ötszáz tárgyat vásárolt az örökösöktől, akik azt szerették volna, ha gyűjteményegyesítés végett azok a darabok is Egerbe kerülnek, amelyeket visszakaptak a Néprajzi Múzeumtól.

– Szegedy-Maszák György sokat segített Valériának. Ő kezelte a gyűjteményt, készítette a leltárt, jegyezte fel a tárgyak elnevezését, lelőhelyét, készítésük feltételezett idejét, megszerzésük körülményeit. Amikor a nyolcvanas években az egri múzeum átvette a negyven éve becsomagolt tárgyakat, mindegyik ugyanabban az állapotban volt, mint a megszerzés pillanatában – magyarázza Zábrátzky Éva.

A 2022. évi ajándékozás textiljei között kiváló állapotú kalotaszegi vállfűs ingek, kötények, székely harisnyák (férfinadrág), hímzett lakástextilek, varrott csipkék, sárközi és matyó női blúzok, kisfiúk által viselt zsinórozott mellények találhatók. De három kisbunda, egy bőrmelles és két cifraszűr is bekerült a vármúzeumba. A szűrök egyike mezőkövesdi stílusú, a másik debreceni lehet. Az átvett 66 kerámiaedény főként az északi magyar peremvidékről és az alföldi fazekasközpontokból származik.

Holló Valéria 1902-ben született a Gömör megyei Harmacon. Gyűjtőszenvedélyéről így vallott: „Gyermekkoromtól fanatikusa voltam mindennek, ami magyar és régi. Erre az indítást kétségtelenül nagyanyám, Holló Pálné Somoskeőy Lujza adta, nála magyarabb és hagyománytisztelőbb emberre a mai napig sem akadtam. Az ő tulipántos ládája kísért engem mint gyereket Kolozsvárra, Miskolcra iskolába, ez volt a fehérneműs ládám.”

Szakmai tanácsokkal a magyar néprajz tudósai segítették, köztük Györffy István. Velük járta be Csonka-Magyarország 157 települését. Muzeális gyűjteménye az öt legnagyobb között volt az országban. Születése 120. évfordulója alkalmából áprilisban időszaki kiállítás nyílik életpályájáról az egri múzeumban, amelyhez kiadvány is társul.

Borítókép: A lobogós ujjú vőlegénying, melyet 1930-ban vásárolta Holló Valéria Mezőkövesden (Fotó: Dobó István Vármúzeum)