Közép-európai dilemma: szebb jövő vagy önfeladás?

„Gondoljon Sztálin elvtársra, édesapám.”

2022. 08. 30. 14:44
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miniszterelnöki kinevezése után Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin hazamegy Szentpétervárra, hogy meglátogassa nagybeteg édesapját. „Annyi mindent hordanak össze rólad, édes fiam. Mi is vagy te tulajdonképpen ott fenn, Moszkvában?” – kérdezi Vlagyimir Szpiridonovics a fiát. A hosszas magyarázat helyett Vlagyimir Vlagyimirovics röviden így felel: „Gondoljon Sztálin elvtársra, édesapám.”

A bonmot eredeti változata szerint Sztálin látogatja meg az édesanyját, akinek az érdeklődésére Joszif Visszarionovics válaszol így: gondoljon a cárra, édesanyám.

A párhuzam nem szorul magyarázatra. Orosz Birodalom, Szovjetunió, Orosz Föderáció – egyre megy, a lényeget tekintve Európa keleti pólusán a helyzet változatlan. Legyen cár, első titkár, miniszterelnök vagy elnök, egy erős vezető kezében összpontosul a hatalom.

Óhatatlanul?

Nyugat-, Közép- vagy Kelet-Közép-, valamint Kelet-Európa. Öreg kontinensünk nem annyira földrajzi, mint inkább politikatörténeti hármas tagoltsága a globalizmus, az európai egységesülés, az Európai Unió korában is létező, a politikai cselekvésben is testet öltő valóság.

A három régió eltérő fejlődéséről megannyi elemzés született, de Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójáról című tanulmánya máig megkerülhetetlen. Alapmű.

A tanulmány 1981-ben jelent meg Bibó István emléke előtt tisztelegve, az ő téziseit kiegészítendő. Ennek megfelelően először szamizdatban, hiszen az elemzés és a benne foglalt számos következtetés sehogyan sem illett bele a kommunista, marxista történetírás kereteibe. Szűcs Jenőt máig szokás idézni akképpen, miszerint a fejlődés eredményeként Nyugat-Európában a tisztán demokratikus, Közép-Európában az autoriter vonásokkal átszőtt, korlátozottan demokratikus, Kelet-Európában pedig a totalitárius hatalmi rendszer működőképes. Tévesen. Ilyen megállapítás nincs a tanulmányban, az legfeljebb lehetőséget kínál eme következtetésre. A második világháborút követő évtizedek kiemelkedő történésze a demokráciába torkolló nyugati fejlődést az ott szerződéses viszonyként értelmezhető hűbériségből, a jog gyakorlatának általánossá válásából gyökerezteti. Elemzésének a lényege mégis a XVII., XVIII. századi viszonyok taglalásában kulminálódik, amikor az eltérő történeti pálya dacára Európa nyugati és keleti részén látszólag ugyanúgy megszületik az abszolút állam. Csakhogy…

A Nyugat az állam alá rendelte, a Kelet mintegy »államosította« az egész társadalmat.

Később pedig:

A nyugati modell szerint e keretből a szuverenitás elvi letéteményeseként szabadult ki a nemzeti társadalom, hogy gyakorlati kontrollja alá vonja az államot; a keleti modell szerint az orosz nemzet elvileg és gyakorlatilag az »állam szabadságának« (Marx) alárendelt társadalmi keret maradt.

Elhamarkodottan fogalmaznánk meg a következtetést, miszerint Szűcs Jenő kárhoztatja a keleti (orosz) modellt – amire 1981-ben különben sem vállalkozhatott. Nem, adottságként tekint rá, azzal a fontos kiegészítéssel, miszerint csakúgy, mint a Nyugatnak az atlanti terjeszkedés, Oroszországnak a keleti expanzió jelentette gazdasági fejlődésének a motorját.

Sokkal rögösebbnek látja a két szélső pólus közé szorult Közép-Európa kényszerpályáját. Szűcs Jenő ezzel magyarázza például a németországi fasizmus előretörését, s persze hazánkra nézve is fájdalmas következtetésként mondja ki: „Sokféle módon fizetett a magyar történelem azért, hogy éppen az adott felemás »közép-kelet-európai« modellvariánsba kényszerült bele, a legsúlyosabb ár azonban kétségkívül az volt, hogy egy nem realizálható államnemzet fikciójával együtt a nyelvnemzet realitásából is példátlanul súlyos összeget kényszerült leadni.”

Négy évtized hatalmas idő, Szűcs Jenő 1981-ben még nem sejthette, hogy a harmadik évezredben Európának a demográfiai válság, nyomában a migráció és az iszlám jelenti majd a legnagyobb kihívást, amelyeket együttesen a nyugati civilizáció hanyatlási tüneteiként is értelmezhetünk. Innen, Kelet-Közép-Európából, tegyük hozzá.

Mert még nem világos, hogy például Franciaország jövője – irodalmi példákkal élve – Obertone Gerillájának polgárháborújához vagy Houellebecq Behódolásához vezet-e. Hogy alkonya után a Nyugat végleg letűnik-e a politikatörténet horizontjáról, vagy ellenkezőleg, magába olvaszt egy másik világot – magába olvasztja az egész világot –, és ekképpen az emberiség egységesülését, a megkülönböztetések felszámolását segíti-e elő.

A másik képlet, a másik véglet nem rejteget efféle bizonytalanságot. Kelet-Európa, Oroszország a totalitarizmus újabb kiteljesedése felé halad, efelől kétség sincsen. Igen, óhatatlanul, hiszen a történelem azt üzeni, így működőképes, s ha nem így tenne, perifériaként betagozódna a Nyugatba.

Kelet-Közép-Európa szokás szerint a két pólus vonzásában, illetve taszításában vergődik. Hogy Kelet felől miről számíthat, azt pontosan tudja. A választás nehézsége éppen abban áll, hogy amit a Nyugat évezredes fejlődése szerves folytatásaként kínál a migráción felül a genderideo­lógiát zászlajára tűzve, az valóban haladás-e, egy szebb jövő záloga, vagy önfeladás, a nyugati civilizáció pusztulása.

S még ha Magyarország határozottan ki is mondja az ítéletet, magára hagyatottan nincs esélye az igaza győzelemre segítésében. Szövetségesek nélkül a Nyugat, amelynek de jure a tagja, vagy beszippantja, vagy kilöki magából – a Keletnek felkínálva.

Újabb fejezet után kiált Szűcs Jenő Vázlata. Bátor és felelősségteljes feladat összekuszálódott, már-már apokaliptikus jeleket mutató világunkban.

Borítókép: 1941-es fotó egy leöntött Sztálin-képről. (Forrás: Fortepan/Berkó Pál)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.