Új „szárazföld” emelkedett ki a Tiszából Cibakházánál
A töltéstől a mederig vezető árnyas, évszázados fák kísérte ösvényen nem érezzük a hőséget, de ahogy kilépünk a napra, megüt a kánikula. Felhő sehol, a nap merőlegesen tűz a fejünkre. Nem napozni jöttünk, új tiszai sziget vonzott Cibakházára. Amely hol látható, hol nem.
Cibakháza, homoksziget a Tiszában Fotó: Teknős Miklós
Jobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Jókora macsetével a kezében fogad Filó Gergő, Cibakháza közismert természetvédője. Nincs velünk semmi baja, a szigethez vezető út növényeit ritkítja, de ha már ott a kezében az eszköz, halálos döfést mér az energiaitalos és sörösdobozokra, eldobált vizespalackokra. Aztán a szemétszedő fegyvert a földbe döfi, és megindulunk a parttól tíz méterre lévő sziget felé. A gyenge sodrású folyó térdig érő vizében gázolunk.
Bőrgyógyászok azt mondják, a bőrünk nem felejt. Ezért nem értem, hogy a szigeten fürdőző, apró gyerekekkel pancsoló két család miért nem húzódik az árnyékba dél körül, amikor tombol az ultraibolya sugárzás. Az ott töltött idő alatt folyamatosan érkeznek a strandolók, akik nem törődnek a veszéllyel.
– Sokan homokpadnak mondják, de nem homok, mert akkor elvinné a víz. Márgaszerű anyagból áll, tele kérészek fúrta járattal. A partoldalon is megannyi apró lyuk. Az idei rajzáskor rengeteg kérész járta násztáncát – mesél a helyről Filó Gergő.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépánál helyenként kiszáradt a Tisza holtága. Fotó: Nagy Balázs
Ahogy csökkent a Tisza vízszintje, egyre többen jöttek a helyiek, hogy megnézzék a szárazföld születését. Majd észrevették, hogy mások is odatévedtek, hogy egyre több szemetet hagytak maguk után. Összeszedték, de nem győzték a takarítást. Eddig senkit sem kaptak el, figyelmeztető táblákkal próbálnak felszólítani a természet védelmére. Van hatásuk a tábláknak?
– Van… megszaporodtak a szemetelők. A különleges sziget hallatán egyre többen jönnek, akik között sokan úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak a szabályok. Az első napokban egy vödör hulladékot szedtem össze, most már ott tartok, hogy naponta több mint egyzsáknyi keletkezik. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy egyesek nemcsak szemetelnek, hanem az országos tilalom ellenére tüzet is gyújtanak, illetve eldobnak izzó csikket. Olyan száraz az erdő és az aljnövényzet, hogy kisebb szellő is katasztrófát okozhat – aggódik a felelőtlenség miatt Filó Gergő.
– Turisztikai referensünk javasolta, hogy a sziget létrejöttét, pontosabban újbóli előbukkanását kössük össze valamilyen eseménnyel. Tartsunk ott például testületi ülést, majd abban maradtunk, hogy a községi zászló kitűzésével jelképesen birtokba vesszük a település új szárazulatát.
A vízügyi, hajózási dokumentumokban egyébként a sziget zátonyként szerepel. Attól északra Tiszaföldvár az illetékes, a túloldalon Tiszajenő. A mi méréseink szerint ez a terület Cibakházához tartozik. Területi vita esetén megvédjük a szigetünket – ígéri Hegyes Zoltán polgármester, aki nem tekinti komoly incidensnek, hogy a szigetükön tiszajenői fiatalok saját zászlójukkal fotózkodtak.
A kérdésnek egyébként nincs jelentősége, mert normális esetben a sziget/zátony nem látszik. Elég egy nagyobb záporeső a vízgyűjtőn, és eltűnik az aszály hozta attrakció. Volt, hogy tíz évig sem látszott, de az utóbbi években egyre gyakrabban bukkan elő a márgapad. Arra azonban még nem volt példa, hogy egy hónapon át látható legyen. A sziget akkor tűnik elő, ha a szolnoki vízmércénél a vízszint mínusz 260 centiméter alá csökken. A 2006-os árvíz idején ellenben a szigeten 13 méteres vízoszlop volt, de az átlagos vízszintnél is öt-hat méteres a víz magassága ezen a ponton.
Csónakok a Velencei-tó medrében Pákozd közelében július 28-án. Mélyponton. Fotó: MTI/Vasvári Tamás
A cibakházi Kolumbuszként is emlegetett polgármestertől kérdezem, nem gondoltak-e arra, hogy ezt a 7500-8000 négyzetméteres területet felparcellázzák, közművekkel lássák el. Gyönyörű vízparti környezet, biztosan hatalmas pénzt kaszálhatnának…
– Nem csak önben vetődött fel. A telekosztásra lenne igény, mert a holtágunk környékén már nincsenek kiparcellázható földek. A lakosság részéről is kérdezték, hogy mikor vásárolhatnak telket. Ha pedig kimérjük a területet, szó lehet-e az adóparadicsomi státus megadásáról? Illetve milyen kriptovalutával lehet fizetni a szigeten? A testület megvizsgálja a lehetőségeket – megy bele a tréfálkozásba a polgármester, aki szerint a cibakháziaktól nem áll távol a humor. A tréfálkozás manapság sokaknál túlélési stratégia.
Az Alföldet sújtó súlyos aszály megannyi helyi ember megélhetését veszélyezteti. Kimennek a határba, látják, hogy óriásiak a mezőgazdasági károk. Bár a határba sem kell kimenni, elég, ha a kertjüket nézik.
A négyezer cibakházi közül sokan gazdálkodnak – ha nem is főállásban –, illetve közel száz ember munkahelye közvetlenül a mezőgazdaságtól függ. Azt hallani, hogy a szarvasmarha- és sertéstelep vezetői télre takarmánygondokkal számolnak. A község területének egy része öntözhető, ott folyamatosan működnek a berendezések. A nem öntözött területeken a kukorica menthetetlen, a napraforgóból minimális termés várható. Az aszály az önkormányzat számára is csapás, mert a helyi iparűzésiadó-bevételek kétharmada a mezőgazdálkodásból élőktől származik.
A 16 kilométer hosszú holtágukban – amelyet a Nagykunsági-főcsatornából táplálnak – az idei öntözési szezonra elegendő a víz. Úgy is, hogy a vízbázisból idén olyanok is kértek engedélyt vízkivételre, akik korábban nem éltek ezzel a lehetőséggel.
Azonban csak meghatározott távolságra rentábilis kiszivattyúzni a vizet. Nagy hozamú, nagy értékű kultúrák locsolása a holtágtól távolabb is megérheti, de a gazdáknak alaposan végig kell gondolniuk, hogy visszahozza-e a szivattyúzás árát a termény.
Tűzoltás a Fejér megyei Sárkeresztúron, július 24. Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Fehér Gábor
Nem biztos, hogy kifizetődő a gyenge talajon termelt kukorica öntözése. Hegyes Zoltán polgármester szerint ha a következő évek hasonlóan aszályosak lesznek, ha a klímaváltozás miatt az idei csapadékviszonyok lesznek az általánosak, újra kell gondolni az öntözést. Fúrt kutakkal a helyzet nem orvosolható, meg egyébként is egyre lentebb van a talajvíz. A régió vízpótló rendszerét kell korszerűsíteni, a kapacitásokat bővíteni. Erről hosszabb ideje folynak előkészítő tárgyalások az érintettekkel. Próbálnak előremenekülni.
A XIX. század második felében a Tisza szabályozása során Cibakháza a folyami átkelőhelyét és ebből adódó jelentőségét elvesztette, az élő folyótól messzebbre került. A fokozatosan elszegényedő település városi rangja is megszűnt. Ami maradt, abból próbálnak előnyt kovácsolni. Az önkormányzatnál tudatosan dolgoznak azon, hogy az ország megismerje Cibakházát.
Mivel a Tisza vízjárása kiszámíthatatlan, az élővízre legfeljebb csónakkikötésre alkalmas helyet terveznek, hogy akár Csongrádig leevezhessenek. Jóval nagyratörőbbek az álmok a község egyik legnagyobb értékét jelentő, 140 hektár területű, 16 kilométer hosszú cibakházi Holt-Tiszával kapcsolatban.
A holtág egyik attrakciója a „Gödör” Madárles parti sétány és ökoturisztikai látogatóközpont, amely a Tisza holtágánál található madárrezervátum látogatóbarát megismertetését tűzte ki célul. Vízi sportok, vezetett túrák, tanösvények, kerékpárutak kialakítása is tervbe van véve. Azaz ha jön az ár, és ellepi a zátonyt, marad még látványosság.
Hazafelé tartva csak megkérdezem, miért nem hagyták a szigeten a zászlót. Azt hallom, nem merték. A település alaposan bekamerázva, de a szigetre értelmetlen lenne térfigyelőt telepíteni. Ezért a zászló az önkormányzatnál van biztonságban.
Kiszáradt a sövény a debreceni Egyetem téren. Fotó: Hajdú-bihari Napló/Czinege Melinda
Csata az osztrákokkal
A XVI. század elejétől mezővárosként emlegetett (és révátkelőként is ismert) Cibakháza a török hódoltság végére az Alföld sok kistelepüléséhez hasonlóan elnéptelenedett. A XVIII. század elején népesült be újra. A dinamikusan fejlődő település hamarosan a környék egyházi központjává vált. Tiszai hídja 1830 körül épült, korábbi mezővárosi rangját 1832-ben szerezte vissza mint fontos tiszai átkelő- és vámszedőhely.
A híd miatt az 1848–49-es szabadságharc idején többször kiemelt stratégiai szerepet játszott. 1849 elején a Tisza vonala a magyar hadsereg további hadműveletei szempontjából hadászati fontosságúvá vált. A császári hadsereg közeledtére állandó őrséggel ellátott átkelő történetének legfontosabb napja 1849. február 24-e volt.
Ekkor verték vissza a leghevesebb osztrák támadást. Február 26-án kezdődött a Tarna-patak mentén az a kétnapos nagy csata, amelyet Kápolnáról neveztek el. Damjanich János tábornok, aradi vértanú mellszobra az önkormányzat épülete előtt áll – a győztes cibakházi csata hősei és tábornoka tiszteletére állíttatta az önkormányzat. A túloldali ház falán tábla hirdeti, hogy 1849 februárjában ott lakott Kossuth Lajos, Damjanich János és Leiningen-Westerburg Károly.
Borítókép: Sziget az alacsony vízszintű Tiszában Cibakházánál (Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Fehér Gábor)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
