Tatabányáról – e Budapesttől hatvan kilométerre eső, közel hatvanötezres lélekszámú megyeszékhelyről – jó ideje tudják a szakemberek, hogy régészeti kincsekben gazdag település. És hogy mennyire így van, az a közelmúltban – egy, a Dózsakert nevű városrészben folytatott építkezés során – ismét megmutatkozott.
– Az örökségvédelmi szabályok kimondják: regisztrált régészeti lelőhelyeken, valamint azok közvetlen környezetében a földmunkával járó építkezések engedélye régészeti megfigyeléshez kötött – kezdi Pál Gabriella ásatásvezető régész, a városi múzeum igazgatója.
– Ezért amikor a tulajdonos a Dózsakertben bővíteni kívánta az üzletbázist, melynek első ütemét 2021-ben fejezte be – és akkor is előkerült néhány lelet –, egyik szakemberünk folyamatosan a helyszínen volt, és figyelte a munkálatokat. Kisvártatva olyan maradványok kerültek napvilágra, amelyek több évszázaddal ezelőtti épületek alapjai, valamint hajdanvolt sírok is lehettek, ezért kivonultunk a helyszínre, és megkezdődött a feltárás.
A régészek végül három különböző korból származó leletekre bukkantak. Néhány földbe mélyített ház alapja, valamint több élelmiszer-tároló gödör a késő bronz- vagy kora vaskorból, időszámításunk előtt 1000 körülről való.
– Talán annak a kora vaskori településnek egy részletét találtuk meg, amelynek temetőjét Dózsakert építésekor, a hetvenes évek végén tárták fel – említi a szakember.
A következő fontos lelet egy feltehetőleg germán férfi nyughelye a népvándorlás korából, időszámításunk után 600 környékéről.
– Vélhetően egy gazdag ember csontvázát tartalmazza, aki életében fontos szerepet tölthetett be a helyi közösségben. Az észlelt állapotok alapján egyértelmű, hogy a sírt a maga korában vagy nem sokkal később kirabolták
– magyarázza a régész.
– A közelében ugyanakkor jelképes, vagyis üres sírra bukkantunk. Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, mert ugyan miért ásnának olyan sírokat, amelyekbe aztán nem temetnek senkit és semmit, bár ez a megoldás nem ritka, több népvándorlás kori temetőben megfigyelhető: a már említett fosztogatókat akarták megtéveszteni, félrevezetni vele.
A germán sírtól távolabb tizenegy Árpád-kori sírt találtak. Ezeket vélhetően az 1200-as, 1300-as években mélyítették a földbe, és mindegyikből egy-egy sértetlen csontváz került elő.
