A gyerekkönyvek kelendők, a saját csemete felnövekedéséből természetszerűleg adódó élmények is ihlető forrásokká válhatnak, a piciknek mesélt saját sztorik továbbgondolása is írásra sarkallhat, és még sorolhatnánk. Az biztos, hogy a magyar írók, költők közül sokan adták meseírásra a fejüket, olyanok is, akiknek azelőtt eszükbe sem jutott, vagy ha mégis, akkor hatékonyan elnyomták magukban a késztetést. A mai magyar mesék különösen hasznosak, hiszen a gyerekek már kevéssé kötődnek a régi népmesékhez, nehezebb is megfejteniük egy letűnt világhoz tartozó szimbolikus tartalmakat. Viszont a mai történetek félig-meddig az ő világukban játszódnak, így sokkal több a kapcsolódási pont, könnyebb megfejteni az oktató és nevelő szándékú tanulságokat. 

Ircsik Vilmos új kötete, A csodás csipkebokor is többé-kevésbé beilleszthető ebbe a sorba. Ma játszódik, városi környezetben; hőse Kari, egy átlagos kisfiú, aki szereti a növényeket, és kedvence egy üres telek szélén álló csipkebokor, amit gyakran megcsodál, amikor arra vezet az útja. Amikor megtudja, hogy az építkezés miatt ki akarják vágni a bokrot, kétségbeesik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Szerencséjére különféle, furcsábbnál furcsább bokorrajongók sietnek a segítségére; például egy fura lány, aki feltűnően hasonlít a gyönyörű csipkebokorra, ráadásul Kari döbbenten veszi észre, hogy nincs árnyéka. A vámpírfilmek félprofi ismerői már megijednek, hogy miféle rémségek következhetnek, de ebben az esetben csak arról van szó, hogy a lány egy mesebeli teremtés. Mindenesetre a fantasztikum igen hamar belép a történetbe, például azzal is, hogy nagyon úgy tűnik, hogy a csipkebokor beszél. 

A hős útja

És a mese folytatódik tovább, nagyjából a népmesék dramaturgiáját követi, hősünknek különféle akadályokat kell leküzdenie, hogy elérje célját. Például feltűnik egy természetgyógyász, a Mezei Gyógyszerész, aki megtévesztésig hasonlít a régi idők vajákosaira. Boszorkányos főzeteivel csodákat művel, növényeiből kórust szervez, vagyis igazán bogaras fickó. Tehát Karinak is végig kell járnia a régi mesékre jellemző próbatételeket, a Mezei Gyógyszerészből kell kicsikarnia egy útbaigazítást, majd a jön „szihiátria”, ahol át kell magát hámoznia a főportáson, hogy eljusson a Dilis Dózereshez – nem is dilis, csak ő is találkozott a csipkebokorlánnyal, akit senki más nem lát, de a bugyuta felnőttek nem hisznek neki, inkább bezárják –, aki újabb tudással gazdagítja. És így tovább, akadály akadály után.