Lázárnak kell. Nekünk is?

D. Horváth Gábor

D. Horváth Gábor

2017. január 9., hétfő 09:56, frissítve: hétfő 10:00

Több tíz milliárd forint támogatást adott és szolgáltatási szerződést kötött az év vége előtt az állam. A pénzből jutott a Breuer Press Production Kft.-nek is. A Miniszterelnökség húszmillióval járul hozzá például a Heti szakasz című magazinműsor előállításához, amely zsidó vallási szokások megismertetésével szórakoztatja a nézőit.

A kedvezményezett cég vezetője Breuer Péter. Ő újságíró, és időnként tényleg annak is tűnik. Az állami rádióban zsidó vallási műsort vezet, az ATV-ben egy ideig saját magazinja volt, épp ez a Heti szakasz című. Szakértőként is sokszor szerepel az ATV-ben, főként külpolitikai kérdésekben kérdezik a véleményét. Leginkább a Közel-Keletről, aminek nincs sok értelme, mert szerinte Izraelnek akkor is igaza van, amikor nincs.

Az üzletember a Heti szakasszal azonos ritmusú kormányinfón újságíróként vesz részt. Mindig az első sorból követi figyelemmel Lázár János műsorát. Senki sem kíváncsi annyira a részletekre, mint ő, aki látszólag az információk szerelmese. Kérdései nem fontosak ugyan, a Fidesz-frakciónak viszont 2,7 millió forintért ad tanácsokat.

A húszmilliós állami támogatást elnyert Heti szakaszt ma már nem az ATV sugározza, hanem a Heti TV. A mostanában született televízió saját meghatározása szerint „zsidókról is, nemcsak zsidóknak” szól, azaz nagyjából mindenkiről mindenkinek. Az örömhírről a decemberi indulás előtt pár nappal kaptam egy tájékoztató levelet. Papp Csaba küldte, akiről a levél végén kiderült, hogy valójában Breuer Péter. Ebben a médiavállalkozó arra kért, hogy a „talán Európa első zsidó közösségi televíziójához” a Magyar Nemzet is járuljon hozzá egy tiszteletpéldánnyal. Azt válaszoltam neki, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha előfizetne a lapra, ami nem okozhat nagy megterhelést. Egy példány ugyanis 118 forintba kerül csak, ami harmada például egy buszjegy árának, vagy ennyibe kerül körülbelül két szál cigaretta, ha netán dohányozna. Ezeket az érveket már a telefonban sorakoztattam föl, mert a levélváltás után azonnal rám csörgött. Azt mondta a vonal végén, hogy azért van szüksége egy ingyenpéldányra, mert ő egy piszkos zsidó, akinek minden fillért be kell osztania.

Személyesen soha nem találkoztam még Breuerrel, de tévés szerepléseiben rendkívül érzékeny az antiszemitizmusra. Ezt a jelenséget nem lehet eltitkolni előtte. Mindig átlát a szitán, állandóan kéznél van nála egy.

Nehéz ilyenkor mit mondani, hiába áldozott le állítólag a politikailag korrekt beszédnek. Kedves Péter, válaszoltam neki, nem jártam utána, de vegyük úgy, hogy én is zsidó vagyok. Mire ő: persze hogy te is zsidó vagy, hiszen nem adsz újságot ingyen. És kellemetlenül felnevetett. Ebben maradtunk.

A Tett és Védelem Alapítvány folyamatos kutatást végeztet a magyarok antiszemitizmusáról. A legutolsóban ez olvasható: „A megkérdezettek a »zsidó« szóról jellemzően három dologra asszociáltak, nagyjából egyenlő arányban: a vallásra, népre, országra (leíró, semleges említések); a holokausztra és az üldöztetésre; illetve a pénzre, befolyásra, hatalomra. Nehéz megállapítani, hogy ez utóbbi képzettársítás elismerésből vagy féltékenységből fakad, mindenesetre az irigység is sok esetben táptalaja az antiszemitizmusnak. Amikor jellegzetes zsidó tulajdonságokról kérdeztük az embereket, akkor az említett »üzleti érzék« mellett a legtöbben külső vonásokra és vallási szokásokra asszociáltak. Kimondottan pozitív és negatív belső tulajdonságot már kevesebben említettek: a válaszadók nagyjából tizedének a »tanult«, »összetartó«, »okos« jelzők, ugyanekkora hányadának pedig a »kapzsi«, »hataloméhes«, »másokat semmibe vevő« minősítések jutottak eszébe.”

Azóta megnéztem az új tévé pár szedett-vedett műsorát. Nem értem pontosan az állami támogatás okát. Biztosan erre van nekünk szükségünk?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.01.09.