Múlt év decemberében robbant ki az argentin válság; utcai tüntetések söpörték el a demokratikusan választott kormányt. Az ország fizetésképtelenné vált, a peso és a dollár azonos árfolyamára épülő rendszer pedig összeomlott. Azóta a gazdasági helyzet tovább romlott.
A Világbank egykori vezető közgazdásza, Joseph E. Stiglitz úgy véli, kétségtelen, hogy Argentína sora jobban menne, ha kisebb lenne a korrupció, s az államháztartás nem lenne deficites. Az igazi kérdés azonban továbbra is az, vajon a válságot valójában csupán a deficit, a korrupció és a közügyek hanyag vitele okozta-e? Számos észak-amerikai gazdasági szakértő szerint az összeomlást el is lehetett volna kerülni, ha Argentína megfogadja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tanácsait, ha könyörtelenül megnyirbálja az államháztartás kiadásait. Ezzel szemben Dél-Amerikában úgy vélekednek, ha Argentína hiánytalanul végrehajtotta volna az IMF tervét, a válság még súlyosabb lenne és már jóval korábban kipattant volna. Tulajdonképpen nem is a zavargások a meglepők, hanem az, hogy azok nem korábban robbantak ki – vélekedik a Dél-amerikai Magyar Hírlap hasábjain a közgazdász szakember.
Argentína humán és természeti forrásokban egyaránt gazdag ország; ezeket a válság nem pusztította el, de a gépezetet újból be kell indítani. Ehhez nemcsak segítség kell, hanem főleg az, hogy az Egyesült Államok megnyissa piacait, fogadja az argentin termékeket. Mexikó esetében is ez vezetett sikerre.
Az Argentínában nagy számban élő magyarok is bizonytalannak látják a jövőt. Az ötvenes évek óta Buenos Airesben élő és dolgozó Sebess Zsuzsanna szerint ez az állapot akár évekig – szakértők úgy tíz évet jósolnak – is elhúzódhat. Az utazási irodát vezető üzletasszony saját bőrén érzi a változásokat, amelyek jól láthatóan csapódnak le az idegenforgalomban is. Az év ezen időszakában, a téli szabadságolások idején régebben virágzott a turizmus, de ma – amikor a környező országokra is kiterjedt a gazdasági krízis – azok is inkább várnak, akik rendelkeznek némi megtakarítással. A térség egyetlen stabilnak tűnő országa az Andok magaslatai által földrajzilag is elszigetelt Chile, ahonnan a közelmúltban özönlöttek a vendégek. Kihasználva a peso értéktelenedését, a téli vakáció alatt valamelyest feldobták a zuhanásnak indult ágazatot.
A hivatalos munkanélküliség Argentínában ma már meghaladja a 22 százalékot, ez tovább növeli a bizonytalanságot a magyar emigráció körein belül. Közülük sokan felvették a kapcsolatot a hazai rokonokkal, barátokkal, de nagy az érdeklődés a Buenos Aires-i magyar nagykövetségen is a magyar állampolgárság kiváltásának feltételeiről. A 40-50 ezer fősre becsült magyarság elenyésző hányada rendelkezik magyar útlevéllel, amelynek presztízse a várható uniós csatlakozás miatt is felértékelődött.
A hatalmas országban nem szokatlan a politikai káosz, a katonai diktatúra (1976–1983) és a gazdaság is került már bizonytalan helyzetbe. Legutóbb 1989-ben, amikor a dollár–peso árfolyam szinte óránként változott, de a külföldi hitelek segítettek és fenntartották a gazdaság működésének illúzióját. Most viszont a megélhetésért küzdenek, s ezzel párhuzamosan romlott a közbiztonság is. Nincs olyan ember, akit, vagy akinek közeli ismerősét, rokonát ne rabolták volna ki.
Egy már Argentínában született, de néhány éve hazánkba települt fiatalember tapasztalatai szerint a felbolydult országban nem ritka, hogy a fosztogató, túszejtő bandák tagjai maguk a rendőrök. Amikor pedig bejelentés érkezik egy éppen zajló betörésről, akkor benzinhiányra hivatkozva távolmaradnak, teret engedve ezzel a farkastörvények érvényesülésének. Az sem szokatlan, hogy néhány ruhadarabért támadnak az elkeseredett nélkülözők. A kivándorlás, a békésebb életvitel lehetőségét is erősen behatárolja ugyanakkor, hogy a készpénzforgalom szinte teljesen megszűnt, a bankokban maradt betéteket pedig 5-10 éves lejáratú államkötvényekre cseréli az állam, így az ingatlant lehetetlen pénzzé tenni.