Már a nemzetközi balliberális sajtó egyik zászlóshajójának sincs ínyére Brüsszel folyamatos erősödése. A brit The Economist arról értekezett a minap, hogy miért nem kívánatos, ha tovább bővül az Európai Unió intézményeinek hatóköre. Meglehetősen ironikus, hogy épp azt nevezték az egyik legkockázatosabb dolognak, amit az EU genderfluiditás- és migrációpárti vezetése csillogó szemmel a demokrácia csimborasszójaként hirdet. Vagyis azt, hogy úgynevezett jogállamisági kritériumokhoz kötnék a helyreállítási alapból a tagállamokat illető összegeket. Hogy miért? Hát például azért, mert – amint az Economist óvatosan megnevezi a nyilvánvalót – ki ellenőrzi, hogy mi is történik az esetlegesen visszatartott vagy megvont pénzekkel?
A hetilap tapintatosan arra is rámutat, hogy egylyen mértékű felhatalmazásnak bizony nagyobb átláthatósággal kellene párosulnia. „Márpedig a brüsszeli buborékot ritkán ellenőrzik kívülről” – írták, azt is hozzátéve, hogy ezt a kontrollt az Európai Parlamentnek kellene elvégeznie, ám a törvényhozó testület leginkább azzal van elfoglalva, hogy dogmatikus módon egyre csak több befolyást követeljen az EU számára. Úgy tűnik, Judith Sargentini, Vera Jourova és liberális társaik bocitekintetét és a transzparencia hasonlóan olcsó eszközökkel előadott látszatát még a saját oldalukon sem fogadják el biztosítéknak.
Borítókép: Vera Jourova (Fotó:Anadolu Agency via AFP/Dursun Aydemir)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
