– A felszabadulás óta szinte minden mérkőzésen Deák volt a középcsatár, most azonban le kellett mondanom róla, mert sportszerűtlen életmódot folytat és gyenge formában van. Szilágyi I-ről is szó lehetett volna, ő azonban az utóbbi időben sérült volt, és még nem nyerte vissza az önbizalmát. Azért döntöttem Hidegkuti mellett, mert jó technikájú és kitűnő taktikai érzékű játékos, aki különösen Kocsis és Puskás között jól érvényesülhet. Bányai hosszú idő óta egyenletesen jó teljesítményt nyújt, és mellette szól az is, hogy a Honvéd-balszárny játszik előtte.

Lantos gyors, kemény, határozott játékos, jó formában is van, Balogh II pedig a lengyelek ellen már játszott jobbhátvédet, nem lesz neki szokatlan ez a hely – indokolta a döntését a szövetségi kapitányi posztra 1949-ben kinevezett Sebes Gusztáv, aki – egyelőre a Dunakeszi ellen – a Henni – Ba­logh II, Lóránt, Lantos – Bozsik, Bányai – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Babolcsay összetételű csapatot vetette be.

Dunakeszin hatalmas felhajtás övezte a válogatottat, Puskásékat a helyi Járműjavító vállalatvezetője, Kalló Imre fogadta. A Népsport beszámolója szerint a játékosok valamivel több mint másfél óra alatt végiglátogatták az összes üzemet, és nagy érdeklődéssel figyelték, hogyan lesz a nyers vasból kocsitengely és kerék, miként szerelik össze a kényelmes vasúti kocsikat. Mivel a helyi futballcsapat játékosai is itt dolgoztak délután fél négyig, a mérkőzésre értelemszerűen csak este kerülhetett sor, és előtte még a magyar B válogatott – soraiban Grosiccsal, Zakariással, Szuszával, Sándorral – is megmérkőzött egy vegyes csapattal.

Esemény volt bőven, a dunakesziek ajándéktárgyakkal köszöntötték a stockholmi birkózó-világbajnokságon szerepelt versenyzőinket, többek között a londoni olimpiai bajnok Bóbis Gyulát, akinek a svéd fővárosban ezüst jutott. Sebes Gusztáv pedig bólogatott, mint megjegyezte, Moszkvában maga is tapasztalta, hogy a futballmeccseken adnak át díjakat más sportágbelieknek, akik így nagyobb nyilvánosságot kapnak.

Válogatottunk ünneprontónak bizonyult, mert még becsületgólt sem engedélyezett a hazaiaknak, 11-0-ra nyerte meg a meccset, pedig a második félidő elején egy időre Henni átállt a vasutasok kapujába, a nemzeti csapatban Gellér váltotta. A válogatottban addig nyolcszor szerepelt Hidegkuti három gólt szerzett, vagyis meghálálta a bizalmat, és Sebes nem látott okot arra, hogy négy nap múlva a Csehszlovákia elleni április 30-i találkozóra változtasson a Dunakeszin összeállt csapaton.

Az ország közben május 1-jére készült; a hangulatot leginkább Papp László veretes nyilatkozata adja vissza: „Hangosan kell beszélnünk a békéről, mert az imperialista csirkefogók is hangosan beszélnek a háborúról. Velük szemben nyomatékosabb érv a kemény ököl, mint a szelíd vitatkozás” – mondta a Londonban az első olimpiai aranyát (a háromból) már begyűjtött ökölvívónk – vagy mondatták vele, ezt már nem tudhatjuk.

Labdarúgó-válogatottunknak a vasárnapi mérkőzés komoly erőpróbának ígérkezett, hiszen a vendégek egy évvel korábban az Európa-kupában Prágában 5-2-re megvertek bennünket. Sebes Gusztáv ezen a mérkőzésen debütált szövetség kapitányként, vagyis a bemutatkozása balul sült el, de utána öt győzelmet és két döntetlent jegyzett a nemzeti csapattal. A Csehszlovákia elleni találkozón tehát kilencedik alkalommal ült a kispadon.

A Megyeri úton telt ház, 47 ezer fő fogadta a csapatokat, az óra fölött Sztálin képe, mellette pedig két oldalról Rákosi Mátyásét és a csehszlovák főkolompos kommunista Klement Gottwaldét helyezték el. A meccs azért nem lett ilyen kiegyensúlyozott, mert 5-0-ra nyertünk, Puskás és Kocsis 2-2, Szilágyi I egy góljával. Ám a csapat játéka csak azután indult be, hogy a 40. percben Babolcsay helyére bejött Szilágyi, és akkor Budai, Kocsis, Szilágyi I, Puskás, Hidegkuti összeállításban rohamozott a csatársorunk. Vagyis Hidegkuti megint elkerült a középcsatár posztjáról. A sajtó az ötgólós győzelem dacára fanyalgott, hogy ez a játék két hét múlva kevés lesz osztrákok ellen, és igaza lett, mert május 14-én Bécsben 5-3-ra kikaptunk.

Sebes Gusztávnak meg kellett kevernie a lapokat. A bécsi meccs után Balogh II Sándor és Bányai Nándor nem került be többet a válogatottba, de Babolcsay Györgynek is már csak epizódszerep jutott. A kapuban a Práterben többször is hibázó Henni Géza pozíciója megrendült, s amit nem gondolnánk, Szilágyi I Gyula is már csak négyszer szerepelt a címeres mezben. A kegyvesztett Deák Ferenc számára nem volt visszaút. Mivel Rudas Ferenc a márciusi lábtörése után már nem került vissza a keretbe, a jobbhátvéd posztján megnyílt az út Buzánszky Jenő előtt, aki csak 1950 őszén játszotta az első meccsét címeres mezben. Grosics Gyula, Zakariás József és Czibor Zoltán a 40-es évek végén már szerepeltek a legjobbak között, és 1950 végére vissza is kerültek a válogatottba, így lassan összeállt az Aranycsapat.