Így Melis Antal, Melis Zoltán, Csermely József és a kétevezősben ugyancsak mexikóvárosi részvevő, Pályi András és Romvári László jött össze az évenkénti baráti beszélgetésre. A torta és a szigorúan szeszmentes pezsgő csak fokozta az egyébként is meglévő, jó hangulatot.

Az általános érvényű gratulációt követően a vezérevezős, Melis Zoltán szubjektív véleményt is formált:

– Ma is örülök, hogy evezős lettem. Az pedig, hogy húsz évet eveztem Csepelen, és messze az átlagot meghaladó fizikai kondícióra szert tettem, ez egészen biztosan sokat segít nekem a korommal és az egészségemmel kapcsolatos nehézségek elviselésében. Annak kiváltképp örülök, hogy még mind a négyen élünk és eddig minden évben össze is tudtunk jönni egy kis múltidézésre. Ami pedig az 1968-as ezüstérmeinket illeti, jómagam úgy érzem, mi egy megnyert ezüstérmet vehettünk át, azt harcoltunk ki, nem egy elvesztett aranyéremre kell emlékeznünk. Valóban az utolsó pillanatban ült össze a végül második helyen végzett négyes, akik egyáltalán nem tudtuk egymásról, mire leszünk képesek és mit fogunk tudni együtt elérni.

Az  összejövetel résztvevői abban pedig mindannyian megegyeztek, hogy jövőre is jó lenne találkozni, méghozzá teljes létszámban.

Borítókép: Újra találkoztak a régi versenyzőtársak (Fotó: Jocha Károly)