A Science című tudományos lapban megjelent tanulmány szerzőit meglepte, hogy a madár ismételten be tudta csapni az állatokat. A Dél-Afrikában elterülő Kalahári-sivatag Kuruman folyójánál 847 órán keresztül figyeltek meg 64 drongót. Ez idő alatt a drongók 688 alkalommal kísérelték meg a szomszédjaik ételének ellopását, legtöbbször sikerrel.
Rendszerint ez a madár is „becsületes úton” szerzi meg táplálékát, repülés közben rovarokat kap el a csőrével. Vannak azonban olyan időszakok, amikor kevés a rovar a légben, például a fagyos reggeleken. Ilyenkor vetik be a vészkiáltós trükköt.
Először saját hangjukon jelzik a veszélyt. Ha az áldozat ezt nem veszi komolyan, akkor a madár úgy változtat a hangján, hogy egy másik faj figyelmeztető jelzését utánozza – magyarázta Tom Flower, a tanulmány szerzője, a Fokvárosi Egyetem biológusa. A mangusztától a sakálig 51 emlős és madár vészjelzését voltak képesek imitálni a drongók a tanulmány szerint.
Az állatok általában felismerik más fajok vészkiáltását. A villás farkú, kampós csőrű, fémes fényű, fekete tollú, piros szemű, 70-125 gramm súlyú kismadár kivételes adottságai azonban lehetővé teszik, hogy meghaladja azokat a hangképzési korlátokat, amelyek a természetben általában korlátozzák az efféle trükkök bevetését.
Mivel rengeteg vészkiáltást tud utánozni, a többi állat nem képes megjegyezni, hogy melyik pontosan a drongóé – magyarázták a biológusok. A kutatók szerint a drongók a menekülésre késztetett állatok otthagyott élelmének akár a negyedét is ellopják.
