Igazából nem volt meglepő, hogy Biden amerikai elnökkel együtt Ukrajnába érkezett az IMF első embere is a minap. Padlóra került országokban rendre megjelenik a megmentőt alakító bank. Most is „segíteni” jöttek, 15 milliárd dolláros támogatást ígértek a háborúban álló országnak. (Ez be szokott jönni – ha a hitelfelvevőnek nem is, a hitelezőnek biztosan.) Krisztalina Georgieva vezérigazgató szerint Ukrajna teljesíti a költségvetési politika és a kormányzás terén támasztott követelményeket, mert a kormány elkötelezett a reformok mellett, hiába dúl a háború. Zelenszkij elnök is elégedett: „Az IMF-támogatás gazdasági fegyver, lehetőség, hogy Ukrajna erős maradjon.”
Ismerős a jelenetsor – az lesz a folytatás is. A bemutatkozáskor még róbertbácsisan mosolygó bank kíméletlenül „segíteni” fog. Hűvös eleganciával végzi majd el a kolonizációt. Halálos ölelése kivédhetetlen, mint amikor a parazita rácuppan a gazdatestre. Nincs pardon. (Ez a sors várt volna Magyarországra is, ha az Orbán-kormány annak idején elfogadja a nyájasan – később értetlenül, majd dühödten – felajánlott IMF-kölcsönt. De nem fogadta el, sőt kifizette a Gyurcsány- és Bajnai-lumpenkormányok hátrahagyott adósságait, majd elköszönt a meghökkent banktól.)
Vajon Ukrajnában ki fogja visszafizetni a hitelt? Az ország romokban, termelés nincs, a férfiak a fronton (vagy a temetőkben), sok millióan külföldre menekültek, békére remény sincs…
„Szegény ukránok, rabszolgák lesztek egy évszázadra – véli egy kommentelő. – Nem elég nektek a háború, most az IMF bilincsét is elfogadjátok?” Más csak annyit ír: „Beengedtétek a rókát a tyúkólba.”
Félek, nem lesz happy end.
