Ha meg említést tettek róla, többnyire kínosan vigyáztak arra, hogy módosítsanak a diagnózison. Úgy állították be, mintha a kormányfő csak a feléje, illetve a Fidesz felé irányuló gyűlölködést elemezte volna, kutatva annak okait, indítékait.

Vajon miért nem vállalják őszintén azt az antihumánus, agresszíven gyűlölködő hozzáállást, amit mindenki észrevehet, aki politikai megnyilvánulásaikra odafigyel, netán saját bőrén tapasztalja azokat? Feltehetően azért a hallgatás, mert még fokozni is akarják a közeljövőben. Elég, ha odafigyelünk az olyan szélsőséges méregáriákra, mint amilyeneket vezető baloldali politikusok eleresztenek.

Kevés teret kapott például Dobrev Klára szalonképtelen gyűlöletrobbanása, amit az ATV stúdió­jában rendezett. A DK európai parlamenti képviselője kerek perec megmondta, hogy az elemi sportszerűség szabályait sem hajlandó betartani.

Hiába szavazták meg az EP-alelnökségét a magyar konzervatív képviselők, neki esze ágába sem jut, hogy ezt a gesztust civilizált módon viszonozza. Sistergő gyűlölettel, még a szemét is összeszűkítve kijelentette: minden erejével küzd az ellen, hogy fideszes politikus az EP-ben bármilyen posztot kapjon. Szerinte ugyanis évek óta gyakorlat az Európai Parlamentben, hogy azoktól a pártoktól, amelyek „szélsőségesek, néha náci eszméket propagálnak, populisták, Európa rombolói”, valamilyen kordonnal védjék meg az európai értékeket és ne legyenek semmilyen pozíció­ban. Eszerint a Gyurcsány–Apró–Dobrev-klán mondása úgy hangzik: Kölcsönkenyér visszajár, jó tett helyébe rosszat várj!

Egyáltalán nem elszigetelt jelenségről van szó. Divat, kötelező penzum lett a baloldalon a mérges gyűlölet. Mint ahogy a stratégia részévé vált a nők, fiatalkorúak, gyermekek bevetése. Ennek az volt az előfutára, hogy megsokasodtak a balhézó, handabandázó, alpári módon viselkedő lányok, asszonyok az ellenzék soraiban.

Szél Bernadett, Szabó Tímea, Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Vadai Ágnes a legismertebb zászlóvivői a feminista militarizmusnak, de Varga-Damm Andrea, Bősz Anett is ott hisztériázott az amazonkommandó részeként a parlamenti obstrukciós cirkusz idején vagy a tévészékházbeli fetrengőshow alkalmával.

Feltűnnek a harcias gyermeki szereplők is, akikben a felfokozott igazságérzet adrenalinbombaként tombol, és úgy beszélnek a kormánnyal, mint kocsis a lóval. Ennek az ifjúsági varietének volt az első fecskéje Kálló Dániel, aki a diáktüntetések idején lett a hiszterobalosok dédelgetett kedvence és egészen az MSZP EP-listájára tételig vitte.

Az volt a fő érdeme, hogy az Echo TV-ben leégett, mert nem volt képes épkézláb válaszokat adni a kérdésekre, s ezért megalázott áldozatként hurcolták végig a baloldali médiá­ban. És most itt van ismét a káromkodás ifjúsági világcsúcstartója, Nagy Blanka, akiből önkormányzati képviselőt faragnának a baloldali pártok. Feltűnő, mennyire hasonló az imázsépítése a dühös klímaaktivista-iskolakerülő Greta Thunbergéhez.

Igaz, a lassan tizenhét éves svéd gimnazista látszólag nem a politikai mezőben nyomul, pusztán a biológiai, karbon- és egyéb lábnyomai miatt teremti le a világot, és ezt nem trágárul teszi, nem nehéz felfedezni a közös pontokat. Nagy Blanka éppolyan mesterségesen felépített produktum, mint svéd kolléganője vagy annak lengyel klónja, Inga Zasowska, legfeljebb már nagykorúvá érett. A Thunberg lány állandóan olyan mérgesen néz a fotóin, mint egy rémmese-illusztráció vagy egy pszichothriller megszállott gyermekszereplője.

Nagy Blanka is permanensen dühöng mindenkire, aki nem haladó baloldali. Mindehhez vegyük hozzá a fiatal momentumos európai parlamenti képviselőnők hideg, nyílt rosszindulattal átitatódott verbális megnyilatkozásait. Félelemkeltésre szakosodott méregzsák hölgykoszorú kezd kibontakozni a szemünk előtt. Ne feledkezzünk meg az alantas, kirekesztő szándékaikkal valósággal büszkélkedő balos, zöldkommunista, liberális EP-képviselőnőkről sem.

Közülük a fő magyarvadász, Judith Sargentini ugyan nincs már az Európai Parlamentben, társnőinek zöme továbbra is alig várja, hogy leszámoljanak az engedetlenekkel a tolerancia és az emberi jogok nevében. Úgy gondolják, vonzó lehet a kíméletlenség, a fanatikus gyűlölködés. Helyesebben biztosak benne, hogy a tömegek megfé­lemlíthetők evvel, mert a nyugati ­újtotalitárius, vészesen kommunistásodó viszonyok között az emberek hozzászoktak, hogy aki nem hunyászkodik meg, hanem okoskodik, könnyen pórul járhat és az egzisztenciája bánja.

Persze a szélsőséges militarista nő modelljét, mint annyi minden mást, szintén Amerikából importálták. Elég, ha a Donald Trump elnököt legordenárébb stílusban, veszett macskaként támadó demokrata párti négyes fogatra tekintünk. Szimbolikus, hogy Greta Thunberget a tervek szerint egyikőjük, Alexandria Ocasio-Cortez fogadja majd New Yorkban a klímakonferenciára érkeztekor.

Mindezek óhatatlanul emlékeztetnek arra, amikor Adolf Hitler az összeomlás előtt gyerekkatonákat vetett be, pár hónappal később pedig a vereségbe rohanó Japán küldött halálba nőket és gyerekeket. Nem túl biztató perspektíva ez a megszállott radikális baloldali gyűlöletbajnokok számára.