A mai napig nagyon büszkék erre az ízig-vérig destruktív akcióra, amivel egy kivételes lehetőséget vettek el mindannyiunk­tól. Most, az Európa-bajnokság idején, a legdurvább halálcsoportban mutatott hősies magyar teljesítmény és a Puskás Arénában szervezett mérkőzések hangulata közben talán picit érzékelhetővé vált, hogy mihez adta a nevét, aki a NOlimpia-kampány részese volt. Hosszan lehet sorolni a racionális és érzelmi tényezőket, amelyekkel élhettünk volna az olimpia megrendezésével. A kivételes gazdaságszervezési és infrastruktúra-fejlesztési tapasztalatok, amelyek az állam, a sportszervezetek és a vállalkozások együttműködésével szerezhetők meg. Csak egy ilyen monumentális világesemény képes hosszú évtizedek tanulási folyamatait lerövidíteni néhány évre, ezzel felgyorsítani egy amúgy is feltörekvőben lévő kelet-európai ország

fejlődését.

Nem kell célirányos képzettség ahhoz, hogy józan paraszti ésszel végiggondoljuk, mennyi és milyen sokféle szervezetnek és egyénnek kell közösen, hatékonyan tevékenykednie a felkészülés és a lebonyolítás során, hogy színvonalasan kielégítsék a több százezer látogató és a több ezer sportoló igényeit. Soha semmilyen esemény nem készteti ilyen intenzív együttműködésre az állam, az önkormányzatok, a civilek és a privát szféra szereplőit. És ott van az érzelmi oldala is a történetnek, amely bár látszólag más kategória, mint a racio­nális, de valójában erősen összefüggnek, hiszen ez adja az üzemanyagot és a társadalmi támogatottságot a gigantikus projektnek. Annak megértéséhez sem kell képzett pszichológusnak lenni, hogy ahogy egy ember személyes teljesítményét is befolyásolja az érzelmi állapota, úgy egy társadalomét is.

Most a Momentum elnöke és aktivistái is megérezhették, milyen, amikor egyszerre több millió ember drukkol, izgul és felszabadultan örül a nemzeti színekben versenyző sporto­lóink miatt. Amikor ezt egy hazai rendezésű versenyen teszik, akkor erősebb a hatás, mert tudjuk, hogy külföldiek tíz- és százmilliói nézik, amit hazánk nyújt nekik. Ebbe a hangulatba csatlakozott be Fekete-Győr, hogy ő is élvezhesse, és még politikai hasznot is próbált szerezni általa. Döbbenetes pofátlanság! A Momentum aktivistáinak azt javasolnám, hogy amikor elmennek ünnepelni a nemzeti válogatott szereplését, majd néhány fröccs után a Nyugathoz csatlakozásról és a gazdag európai magországok fejlettségéről hadoválnak, akkor gondoljanak arra, hogy ők speciel a megalakulásuk pillanatában ez ellen cselekedtek a NOlimpia-kampánnyal.

Persze eltúlozni sem kell a szerepüket, hiszen nyilvánvaló, hogy azt az akciót profi külföldi támogatottság nélkül nem tudták volna sikerre vinni. Aki csinált már hasonló szervezést, az pontosan tudja, hogy a NOlimpia mögött óriási anyagi és tapasztalati tőke volt, amit nem ezek az elkényeztetett felső középosztályi ficsúrok produkáltak. Ők csak a nevüket adták hozzá, mert még ahhoz is lusták voltak, hogy belegondoljanak, az általa megszerezhető rövid távú politikai haszon ára olyan kegyetlenül magas és végleges, hogy bőven nem éri meg. Ahogy a mondás tartja: az árulókat senki nem szereti, csak az árulást. Így akár a külföldi segítők, akár azok a hazai erők, amelyek az Orbán és Fidesz elleni érdekeik és érzel­meik miatt támogatták a Momentumot a NOlimpia szervezésében, nem szerették meg ezt a semmirekellő társaságot, csak használták őket, hagyták, hogy a nevük alatt fusson a rendszerváltás utáni történelmünk egyik legundorítóbb, legkártékonyabb kampánya.

Az ellenzéki politikusok most azon nyafognak, hogy Orbán Viktor igyekszik kisajátítani a magyar foci sikerét. Fekete-Győr rögtön a holland miniszterelnök védelmére kelt, megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, miszerint Rutte nem Magyarországra, csak a kormányra gondolt, amikor arról beszélt, hogy „térdre kell kényszeríteni Magyarországot”. Most hagyjuk is a szövegértési részét az ügynek, inkább csak azt rögzítsük, hogy az ellenzéki erők évek óta kampányolnak a sportfejlesztések ellen, megakadályozták az olimpia rendezését, a DK folyamatosan uszít a határon túli magyarok és a katolikus egyház ellen, a Momentum román és szlovák jelöltek mellett kampányol a magyar ellenében.

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

A szerző újságíró

(Kiemelt kép: Fekete-Győr András a Momentum elnöke Fotó: Havran Zoltán (HZ)Magyar Nemzet)