idezojelek

Az állatmesétől a szír ételfutárig

Az Európai Unióban egyesek visszaállítanák a rabszolgatartó társadalmat.

Cikk kép: undefined
Fotó: AFP/Hans Lucas

Az állatok összegyűltek törvénykezni. A görény legutóbb javasolta, hogy ha már a természet úgy rendelte, hogy egymást egyék meg, legalább egymás kölykeit hagyják élni. Mindenki örült a javaslatnak. Aztán a sakál, aki szintén megszavazta, titokban a dög helyett a védtelenül hagyott apróságokat kezdte megenni. Nemcsak ő, hanem az apja, akit tetten értek a vadon rendőrei, a sakál élettársa, akit szintén. Így a sakálcsalád börtönbe került. Ám a sakálnak jó ügyvédje volt, és ez a dögevő kijött a börtönből a sok fiatal állat megölése ellenére is, és beült a tanácsba épp akkor, amikor a többiek azon voltak, hogy szigorítsanak a törvényen, ne fordulhasson többé elő olyan, amit a sakál művelt. Ám ő pofátlanul ott ült a helyén, vigyorgott, nyáladzott és gombot akart nyomogatni. Odament hozzá a soros elnök, a krokodil. 

– Hogy volt neked pofád ide jönni? – kérdezte a sakált, de ő a törvényben biztosított képviselői jogokra hivatkozott. A krokodil egy darabig elgondolkodva nézte a nyáladzót, majd se szó, se beszéd: bekapta.

Mert az állat okosabb, mint az ember.

Sokan és sokat írtak ma hasonló esetről az Európai Parlamentben. Ami aggaszt, az a személyiség torzulása, ami a „Homo europanicust” jellemzi. Nyilvánvaló az, amit elkövettem egy közösség és annak vélt értékei ellen, de továbbra is a közösség irányító testületébe tartozónak érzem magam. Ez még egy ősembert is meglepne hasonló helyzetben. De ha ez nem személyiségtorzulás, akkor még nagyobb a baj: azt jelenti, a képviselő hölgy tudja, hogy amit elkövetett, az bűncselekmény, hiszen az egész közösséget jellemzi ez a fajta viselkedés. A közösség nagy része ugyanolyan korrupt, lefizethető, gátlástalan, mint ő. Ugyanolyan immorális gondolkodás jellemzi őket. Vagyis neki helye van ezek között. Hiszen a nyilvánvaló tények ellenére kiengedték a házi őrizetből, visszahelyezték jól fizető állásába, még a széke is megmaradt a nagyteremben, a padon a neve. Ügyvédek jogszabályok alapján kihozathatják, és visszamehet oda, ahonnan jött. Ez máshogy nem értelmezhető.

Tehát nem ő a kivétel. Ő a többség. A parlamenti elnök nem tehet semmit, mert holnap róla is kiderülhet ugyanez. És a nagy többségről szintén. 

A szőke nő sátáni mosolya mindent elárult, ahogy nyomogatta a gombokat olyan törvényjavaslat ügyében, amelyet ő már bűncselekménnyel meggyalázott. Sátáni mosoly: tudok rólatok mindent. Nem fogtok kidobni innen.

Ez a valamikor büszkén hirdetett európai morál tökéletes megsemmisülése. Pedig az emberiség elenyésző része nyomogat gombokat gyűléseken. Ennek a hölgynek is akadt volna állás szerte Európában, és akkor nem buktatta volna le viselkedésével az egész gyülekezetet.

Például Németországban, ahol a nemzetvezető már naponta jelenti be: kell a munkaerő, óriási munkaerőhiány van Európának azon a felén. Ez azt jelenti, hogy az ott honos népcsoport és az elmúlt évtizedekben betelepült idegenek már olyan helyzetben vannak együtt, hogy bizonyos munkákat nem végeznek el, mert méltóságukon alulinak tartják. Nem az ember kevés, a senki által nem vállalt munka a sok. A modernizáció, a mesterséges intelligencia ellenére is.

Több száz éve hasonló dilemmába estek az amerikai farmerek, az Újvilág büszke lakói. Ki fogja a vécét tisztítani? Ki fog a gyapotföldeken embertelen körülmények között dolgozni? Kit lehet ólba tenni, kihasználni, ütni-verni? Az indiánokat kiirtották. Nosza, ott van Afrika. Őseik gondoskodtak már arról, hogy az évezredes afrikai kultúráknak nyoma se maradjon, se épületben, se műtárgyban, se lelkekben, se sehol. Ezek pont alkalmasak lesznek a feladatra. Nem lehetett kis munka ős-embercsempészeket szerezni, hajókat indítani, és összefogdosni százezrével az afrikai embereket (bele is pusztult több millió fekete ebbe az igyekezetbe). De sikerült. Olyan is volt, hogy törzsfőnököket fizettek le, akik elhitették a néppel, hogy az ígéret földjére viszik őket, ahol szabadon és boldogan fognak élni. Nem így történt.

 A már civilizáltnak gondolt „Homo europanicus” ismét elvesztette emberségét, morálját, és szolgájává tett olyan embereket, akiktől egyébként csak bőrszínben különbözik. És elképesztő munkával kiépítették újra a rabszolgatartó rendszert, 

ami előtte utoljára 1308-ban Koreában már megszűnni látszott. A siker láttán kedvet kaptak a spanyolok is, és Kubában, Haitin és máshol hasonló akciókba kezdtek.

A világnak azon a felén felkelésekkel vagy törvényesen ez az embertelen rendszer megszűnt, vagy legalábbis úgy tűnik.
És most ugyanezt mondja itt egy ember. Jöjjenek, mert nincs aki lemásszon a csatornarendszerekbe, dolgozzon a szeméttelepeken, a mezőgazdasági területeken, máshol. Akinek esetleg jogosítványa van, és beletörődik a sorsába, abból lehet akár a milliárdos üzletember plasztikailag feljavított feleségének sofőrje is. Viheti le a kutyát. Dolgozhat állatkertben, tisztíthatja a kifutót. Mosogathat ott, ahol ez gépileg még nincs megoldva. És még több ezer lehetőség a munkára. Ez több százezer, ha nem több millió új munkaerőt igényel. 

Hogy ők akarják-e? Kit érdekel? Nekünk van „emberi jogunk”. Nekik nincs. Mert ők mások. Alacsonyabb rendűek. Nem ez az első fajelmélet a közelmúltból. Gondolom lesz egy hivatal, amelyik válogat.

 Te a közterülethez, te a természeti csapások utáni romeltakarításhoz, ti meg a krematóriumokba segédmunkásnak.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Persze lehet, hogy vannak, akik azt mondják, ez mind nem így van. Nem ez a szándék. A valódi szándék az, hogy minden embert, aki jön messziről, először megtanítják annak a közösségnek a nyelvére, amelybe kerül. Képzést kap. Lakást. Szociális ellátást. Egészségügyi ellátást. Aztán beiskolázzák őket. Középiskola, szakmunkásképző, egyetem. Kit-kit tehetsége, elhivatottsága szerint. Lehet, hogy ez a németek alapvető célja a migránsokkal. Integrálni őket a társadalomba, kerül amibe kerül. Ez évtizedes program. Jól felépített, átgondolt. Humánus. Megvalósítható.

Aki ezt gondolja, szerintem kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Ami felé haladunk, az egyfajta rabszolgatartó társadalom visszaállítása. Gettókkal. Amilyeneket Magyarországnak is fel kellene állítania, hogy befogadjon több tízezer emberi módon élni akaró egyént, bezárja őket és mesterségesen táplálja ezt az embertömeget. 

Már nem is az integráció a cél, nem az a „feladat”, hogy tanítsd a nyelvre, szeresd, adj neki lehetőséget. A feladat ez: építs táborokat, ahol kőkerítések, szögesdrótok között tarthatod őket. Egészen addig, míg maguk nem jutnak arra a szintre, hogy önként jelentkezzenek rabszolgának. Egy új fajta vastag fém nyomkövetővel a csuklóján, ami árammal üti ki a viselőjét, ha elhagyja a „zónát”.

És ha ez nem elég, majd megmondják, kik azok hetven-százezren, akiket Magyarországnak kell „elhelyeznie”. És őket kérdezte valaki? Ezeket a lerombolt városokból, mesterségesen megsemmisített gazdaságok elől menekülő embereket, hogy akarnak-e Magyarországra menni? Mutattak nekik képeslapokat, prospektusokat Magyarországról? Imázsfilmet? Hol itt a híres emberi jog?! Hol itt az agitáló könyvekben kifejtett emberi szabadság?! Hol van itt a humanizmus?! Miféle áldemokratikus gondolkodás ez? És ha egy nemzet ebben nem akar részt venni, az leköphető, gyalázható? Aki nem akar rabszolgákat kinevelni, az nem európai?

Akik Magyarországot akarták választani, itt vannak. Kapnak lehetőséget. Találkozunk velük a fogorvosi rendelőkben, a szociális intézményekben mint segítők, máshol mint mérnökök, vagy éppen kihordják nekünk az ételt a kölcsön kapott robogóval. Még nem beszélik eléggé a nyelvet, de próbálják.

 Találkoztam két napja az egyikükkel. Lefutottam elé a harmadikról, ne kelljen annyit mennie. Próbált pár szót mondani magyarul. Mosolygott. Elbeszélgettünk, amennyire ez lehetséges. Szíriából jött. Ott most nagyon rossz, mondja. Most itt van a feleség, két gyerek. Itt jó, magyarok jó, mondja. Biztonságban érzi magát. Megmenekültek a gettósítás lehetőségétől. Próbálja elmondani magyarul, nevetve, eddig fogalma sem volt arról, hogy van ilyen ország, ilyen nép is. Csak ez a magyar nyelv. Ez nehéz. De majd lesz valahogy.

Megy vissza a robogóhoz, körülötte zubog a nyár, nézek utána, víz csorog az arcomon.

Minden ember külön individuum. Akár a szomszédból jött, akár Afganisztánból. Emberként a Teremtő által belé telepített program alapján jóra született. Szeretetre született. 

Ha rabszolgának akarják, személyiségét veszti, eredeti programját veszti. Gyújtogatni kezd, erőszakos lesz, bűnöző lesz – mindezt olyan földrészen, olyan közegben, ahol a hasonló bűnözőknek nem börtön jár, hanem az Európai Parlamentben egy elvehetetlen, döntnöki állás.

A rabszolgatartó társadalmak régebben megszűntek forradalommal, lázadással, mert az emberi természettel nemegyeztethető össze a rabszolgai állapot. Régen erre több évszázadot kellett várni, kétszáz éve már hamarabb megelégelték a sorsukat, és ebben a felgyorsult világban csak évek, esetleg évtizedek kérdése, hogy kitörjenek a gettókból, és önmagukból kivetkőzve rombolni, pusztítani kezdjenek.

Valóban ezt akarják? Mert ha igen, nekiállhatunk kerítést építeni az osztrák határon is…

A szerző író, rendező

Borítókép: Illegális bevándorlók Kelet-Franciaországban, Briancon városban egy ideiglenes menekültszálláson, miután az Alpokon átkeltek Olaszországból (Fotó: Thibaut Durand / Hans Lucas  / AFP)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Az ABBA-tól a nem bináris senkiig

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Menetelünk az atomháborúba

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

„Mit röhögtök, magatokon röhögtök!”

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Pillanatképek a tébolyult Európából

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.