A Kaukázus sötét árnya

Éles sikolyként hasított bele az ünnepek előtti meghitt orosz hangulatba a két volgográdi merénylet.

Stier Gábor
2013. 12. 30. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A robbantás váratlanul senkit sem érhetett, hiszen nyílt titok, hogy nemcsak az orosz hatalom, hanem az iszlám radikálisok is készülnek a szocsi téli olimpiára. Míg a Kreml a magára talált Oroszország növekvő nemzetközi presztízsének megkoronázásaként tekint az eseményre, addig a terroristák arra próbálják felhasználni a megnövekedett érdeklődést, hogy magukra irányítsák a figyelmet. S szokásaiknak megfelelően teszik ezt durván, kegyetlen cinizmussal, vérbe borítva mindent. Mert csak ehhez értenek. Ehhez persze jól, túlságosan is jól.
Az orosz hatalom évek óta készül minderre, hiszen tisztában van azzal, hogy a Kaukázust iszlám radikális szigetté változtatni akaró szeparatisták ezt az alkalmat nem fogják elszalasztani. Mint ahogy azt is nagyon jól tudják, hogy a Kaukázust legfeljebb a felszínen lehet pacifikálni. Moszkva ezt a térséget ugyan meghódította, ám magáévá nem tette, ugyanakkor el sem eresztheti, mint ahogy azt az orosz nacionalisták egy része ma már szeretné. Ezzel a helyzettel együtt kell élnie, s csak reménykedhet abban, hogy a XIX. század óta folyamatosan fel-feltépett sebek egyszer csak begyógyulnak. Ehhez azonban a jelenleginél nagyobb gazdasági erő kellene. Olyan, amely képes megbirkózni a régió ijesztően mély, a szélsőséges eszmék melegágyát jelentő szegénységével, amely előbb-utóbb talán csak betemethetné a civilizációk közötti mély szakadékot.

A térségben a téli olimpia közeledtével érezhetően szaporodó merényletek zárójelbe teszik a fejlett világ véres merényleteknél kifinomultabb nyomásgyakorlását is. Az utóbbi időben ugyanis úgy tűnt, hogy a szocsi ünnepre legfeljebb a nyugati politikusok bojkottja vethet árnyékot. Obamától Cameronon és Hollande-on át Gauckig államférfiak sora demonstrált így a melegpropaganda oroszországi tiltása ellen. A volgográdi vérfürdő azonban felülírja mindezt, s paradox módon egy oldalra állítja az eddig e kérdésben szemben álló feleket. A robbantások ugyanis élesen rávilágítanak a civilizációs törésvonalakra, arra, hogy a Nyugat és Putyin valójában egy csónakban eveznek, s a kereszténység védelme fontosabb holmi kisstílű geopolitikai kiszorítósdinál. A Pakisztánra vagy Jemenre fókuszáló Egyesült Államokban is rádöbbenhetnek arra, hogy nem lehet alábecsülni a kaukázusi iszlám radikalizmus jelentette veszélyt, amelynek támogatása nemcsak felelőtlenség, de egyenesen bűn.

A volgográdi robbanások nélkül a világ most arra a hírre figyelne, hogy a Forbes után a The Times is Vlagyimir Putyint tartja az év legbefolyásosabb politikusának. Kétségtelen, hogy 2013 az orosz elnök éve volt. Moszkva Snowden befogadásával előbb rámutatott Amerika álságos viselkedésére, majd a szíriai rendezésben játszott szerepével, végül az Ukrajna körüli geopolitikai játszmában az Európai Unióval szemben csatát nyerve végleg a világ tudomására hozta, hogy visszatért a nagypolitika színpadára, s immár belső gyengeségei ellenére is számolni kell vele. A merényletek azonban egyúttal arra is rávilágítottak, hogy Oroszország stabilitása mennyire törékeny, s az ország milyen történelmi terheket cipel magával. A történtek sem homályosíthatják el azonban, hogy Putyin 2013-ban karrierje csúcsára érkezett. S ahogy a The Times fogalmaz, hatalma otthon megkérdőjelezhetetlen, a nemzetközi politikában pedig személye tiszteletet érdemel. Eddigi teljesítménye alapján biztosak lehetünk abban is, keményen válaszol majd a terrorizmus jelentette kihívásra is, és nem fogja engedni, hogy elkeseredett radikálisok elrontsák a sport és Oroszország nagy ünnepét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.