Komoly, „unortodox” közgazdászok szikár makrogazdasági adatok hosszú sorával rég porrá zúzták a volt pénzügyminiszter köré épített mítoszt: a hírhedt csomag amellett, hogy felesleges fájdalmat okozott, finoman szólva nem vette figyelembe az ország legsúlyosabb stratégiai problémáját (demográfiai válság), semmit sem oldott meg a gazdaság szerkezeti bajaiból. Ha pedig például az infláció tudatos elszabadítását nézzük, beláthatjuk, hogy teljesen indokolatlan párhuzamot vonni a nyolcvanas évek Thatcher-féle brit, konzervatív és/vagy liberális válságkezelésével.
A horni, bokrosi, eredeti változatában súlyosan alkotmánysértő csomag legfeljebb annak paródiája lehetett, bár nevetni lassan húsz év után sincs okunk. Bokrostól aztán hamar megszabadult a miniszterelnöke, őt azonban küldetéstudata és a benne feltétlenül hívők kicsiny, ám befolyásos szektája újabb és újabb közéleti kalandokra csábítja. Legutóbb a választók döntésével időközben megsemmisített párt színeiben szerzett mandátumát felhasználva támadta rendre az ország jobboldali kormányát az Európai Parlamentben, egy kevéssé mérsékeltnek tartott jobboldali társasághoz csapódva. Az MSZMP-től az MSZP-n és a bankárvilágon át az MDF-ig hosszú és kanyargós volt az út, ami állandó: ragaszkodása a tévesen reformnak nevezett durva megszorításokhoz.
Nos, ennek a leginkább posztkommunista neoliberálisként meghatározható Bokros Lajosnak a javára lépett vissza a baloldali kis pártok jelöltje, Falus Ferenc. Így az a különös helyzet állt elő a fővárosban, hogy az október 12-i önkormányzati választáson egyszerűen nem indul baloldali jelölt. Tarlós István kihívói között két neoliberálist (Bokros és a Liberálisok színeiben Bodnár Zoltán), egy radikálist (Staudt Gábor) és egy zöldpártit (Csárdi Antal) találunk. A meglepett MSZP a maradék híveivel tegnap délben – formálisan mindenképpen – képviselet nélkül maradt a közelgő megméretés legfontosabb versenyében. Persze a csetlő-botló Falus Ferenc is csak papíron élvezte a szocialisták támogatását, akiknek maguktól Horváth Csabánál ezúttal sem volt jobb ötletük, de az mindenképpen üzenetértékű, hogy a visszalépés bejelentésekor csak az Együtt és a Demokratikus Koalíció vezetője volt jelen.
Amit pedig ez a társaság Falussal művelt, a legenyhébb megfogalmazásban is méltánytalan volt. Felkérték, majd úgy álltak be mögé, mintha elhatárolódnának; profi kampánycsapat nélkül hagyták, hogy gyorsan lejárassa magát; politikai rutin nélkül lökték ki a politikai arénába. Majd a várható kínos szereplés felelősségétől menekülve, a hírek szerint ismét a balliberális értelmiség nagyágyúinak „tanácsára”, magára hagyták jelöltjüket. És maradt a színen Bokros Lajos mint alternatíva a kormánypártok magabiztosan vezető jelöltjével szemben. Ez az alternatíva sok mindennek nevezhető, baloldalinak semmi szín alatt. Orbán Ottó írta: „Éljen soká a kőbaltás miniszter / Büszkén sétálgasson a rommezőn föl-alá Ami itt állt mind ő verte szét”.
Még szerencse, hogy Budapest most nincs veszélyben.
