Dicséretes, hogy a kormány – többéves mulasztást követően – végre tesz valamit versenyképességünk javítása érdekében. Néhány nappal ezelőtt bejelentették, hogy jövőre 4 százalékponttal csökkentik a bérek után fizetendő munkáltatói járulékot és 15 százalékkal emelik a minimálbért, de a garantált bérminimum is 25 százalékkal lesz nagyobb. A következő választás évében pedig további két százalékpontos járulékcsökkentésre kerülhet sor: a minimálbér további 8, a garantált bérminimum 12 százalékkal emelkedhet. Az elmúlt csütörtökön pedig azt jelentette be a miniszterelnök, hogy egységesen 9 százalékra mérséklik a társasági nyereségadót (tao), amely eddig a félmilliárd alatti nyereséget kimutató cégeknél tíz, az afölöttieknél 19 százalék volt.
E két bejelentés azt mutatja, hogy a kormány végre meghallotta azon közgazdászok hangját, akik már évek óta szorgalmazzák az unióban magasnak számító hazai elvonás mértékének csökkentését. Ugyanakkor attól nem kell egyelőre tartani, hogy a tervezett intézkedések bevezetésével hazánk adóparadicsommá válik. A kilencszázalékos taokulcs valóban a legalacsonyabb az unióban, azonban ez nem jelenti azt, hogy nálunk adóztatják a legkevésbé a nyereséget. Az önkormányzatoknak fizetendő iparűzési adó ugyanis – amely a nyereségen kívül az élőmunkát és az amortizációt is adóztatja – kétszer akkora összeget jelent a helyhatóságoknak, mint amekkora bevételt a tao a költségvetésnek.
A most bejelentett változtatások értékelésénél nem szabad elfelejteni, hogy a jövőbeni gazdasági fejlődés szempontjából kiemelten fontos kis- és közepes vállalkozások számára alig lesz érezhető az egy százalékpontos társaságiadó-csökkentés, miközben a hazai nagyvállalkozások és a multik taofizetési kötelezettsége kevesebb mint a felére esik vissza. A Bisnode Magyarország Kft. gyűjtése szerint tavaly mindössze 1276 vállalkozás könyvelt el félmilliárdnál nagyobb nyereséget, vagyis elmondhatjuk, hogy a hazai cégek döntő többsége számára alig jelent könnyebbséget a tao mérséklése. Annál jobban járnak viszont azok a multik, amelyeknek mostanában jár le a kormánytól korábban meghatározott időre kapott adókedvezményük, s éppen emelkedni kezdene a taofizetési kötelezettségük. S bár kétségtelenül hívogató egy külföldi cégnek a feltűnően alacsony adófizetési kötelezettség, arról azért nem szabad elfeledkezni, hogy ezek a vállalkozások a komplex környezetet értékelik, amikor arról döntenek, hogy letelepednek egy országban vagy sem. Ahogy Zsiday Viktor közgazdász írta a hír hallatán az Alapblogban: „Ezeknél a nagy cégeknél alapvetően nem az dönti el egy beruházás, a munkahelyteremtés sorsát, hogy 9 vagy 19 százalék az adó, hanem a befektetési környezet, a hosszabb távú jövőkép, a kiszámíthatóság, az általános működési környezet, a politikai vagy éppen a korrupciós helyzet. Így ettől a lépéstől önmagában sok többletberuházásra, fejlődésre nem számíthatunk, habár némi pozitív hatása valószínűleg lesz, de leginkább annyi, hogy több lesz ezeknek a cégeknek a nyeresége.”
A gazdaság versenyképessége tehát mindenképpen javulni fog a járulékcsökkentés és a taomérséklés hatására, de talán okosabb lenne többet engedni a béreket terhelő központi elvonásból. A bértárgyalásokon a munkáltatók is ezt hangoztatták. Annak hasznát ugyanis nemcsak a multik, hanem a magyar gazdaság reménybeli kitörési pontját jelentő startup és egyéb sikeres kisvállalkozásai is éreznék, amelyek a felszabaduló erőiket akár innovációra is fordíthatnák, amiben sajnos nagyon le vagyunk maradva. Végül azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek köszönhetően több maradhatna a dolgozók zsebében. Ez csökkenthetné egyrészt az ijesztően magas kivándorlási hajlamot, másrészt az elmúlt hat évben egyre növekvő szakadékot a gazdagok és szegények között.
