Vasárnap óta – Bienerth Gusztáv személyében – új elnöke van a Magyar Úszószövetségnek, és ezzel hivatalosan is véget ért egy 23 éve tartó korszak, amelyet Gyárfás Tamás neve fémjelzett. Azt az egykori napkeltés legkeményebb kritikusai sem vitatják, hogy a – korábban az MSZP–SZDSZ-kormányokkal, majd újabban a Fidesz vezette kabinetekkel is jó viszonyt ápoló – médiavállalkozóból lett sportvezető sokat tett a hazai úszósportért. Ugyanakkor a múlt idő használata többszörösen is indokolt: mára egyértelművé vált, hogy a XXI. század elején már nem elég az, ami a XX. végén még – nem csak itthon – egyre magasabb pozíciókba repítette Gyárfást. Miközben stabilizálta, majd megerősítette a hazai szövetség helyzetét (magyarán: több pénzhez juttatta), addig ezekből a terebélyesedő forrásokból nem sok hasznot látott a szélesebb úszótársadalom. Pontosabban: arányaiban annál kevesebbet, minél több magán- és állami pénzhez jutott a szövetség Ez vezetett oda, hogy egyre nehezebb helyzetbe kerültek az egykori patinás klubok. Ez vezetett oda, hogy míg Budapest rendezheti idén a világ egyik legnagyobb sporteseményét, a vizes (úszó-, vízilabda-, műugró-, műúszó- és nyíltvízi-) világbajnokságot, addig a legjobb magyar úszóknak szinte már edzeniük sincs hol. (A Császár-Komjádi évek óta húzódó felújítása és az új Dagály építése miatt jelenleg nincs elég 50 méteres medence a fővárosban.) És ez vezetett oda, hogy Hosszú Katinka és edző-férje, Shane Tusup szinte forradalmat robbantott ki még 2015-ben.
Gyárfás Tamás vélhetően eltaktikázta magát. Nem kicsit, nagyon. Ha a sportágba áramló pénzeket (vagy legalább azok nagyobb részét) valóban a sportágra és azok szereplőire fordítja, vélhetően ma is ő lenne a szövetség elnöke. De ahogy korábban az olimpiai bajnok Czene Attila fogalmazott, a hazai úszósportban úgy osztogatták a (köz)pénzt, mintha az a szövetség kegye és adománya lenne. A volt államtitkár arról is beszélt, hogy szakmai helyett „másféle szempontok” érvényesültek.
A tegnapi elnökválasztás valódi tétje az, sikerülhet-e ezeket a szempontokat ismét megfeleltetni a sportág érdekeinek. Mert az már hetekkel korábban egyértelművé vált, hogy Bienerth Gusztáv lesz az elnök. Akkor, amikor először Szabó Tünde sportállamtitkár, majd a „lázadó” Hosszú–Shane-páros is letette a garast a turizmusért felelős kormánybiztos mellett. Mindenesetre, ha valakinek így sem lett volna elég egyértelmű, hogy a másik két pályázónak csak a biodíszlet szerepét szánják, az elmúlt napokban – már-már a sportszerűség határát súrolva – sorban álltak ki a kormány és a Fidesz képviselői Bienerth megválasztásáért. A legfőbb támogató Orbán Viktor volt, aki pénteken találkozott a 2024-es magyarországi olimpiai pályázat alelnökeként is tevékenykedő menedzserrel. A miniszterelnök egyébként a Bienerthtel való találkozó napján – micsoda véletlen – Gyárfást is fogadta az Országházban. Orbán a hírek szerint „nagyra értékelte Gyárfás Tamásnak az elmúlt két évtizedben a magyar úszósport érdekében a kormánnyal összhangban végzett munkáját”. Az mindenesetre a kiváló taktikai érzékkel megáldott kormányfőtől is igazi bravúr, hogy úgy sikerült selyemzsinórt kötnie Gyárfás nyakára, hogy az ne legyen túl szoros, vagyis ne veszélyeztesse a presztízsberuházásként megálmodott vizes világbajnokság megrendezését.
A Dagály Úszóaréna – amely többszörösébe kerül az eredetileg meghirdetett költségeknek és nyomokban sem emlékeztet az eredeti látványtervekre – körül már szinte csak a tereprendezés van hátra a vb rajtjáig. Az építkezés utáni gödröket azonban sokkal egyszerűbb lesz betemetni, mint azokat az árkokat, amelyek az elmúlt évtizedekben az uszodákban keletkeztek. Hamarosan eldől, csak egy szimpla menedzsercsere történt a szövetség élén, vagy Bienerth képes lesz betemetni az uszodai árkokat. Nagy szükség lenne rá. Persze nem csak ott
