A szervezők legalább húszezer embert várnak, és arra kérik a résztvevőket, hogy a Bibliával, zsoltároskönyvvel vagy más, számukra kedves kötettel a kezükben menjenek a tüntetésre, amelyet a református egyház tulajdonában lévő oktatási intézmény visszaállamosítása ellen hirdettek meg.
Könnyen megeshet, hogy szombaton az utóbbi két évtized legfontosabb világi tömegrendezvényére kerül sor Erdélyben. Egyáltalán nem erőltetett a párhuzam az 1990 februárjában Marosvásárhelyen lezajlott könyves-gyertyás tüntetéssel, amikor legalább százezer ember vonult át a városon, hogy nemzeti identitása, nyelve és iskolái megtartása érdekében kiálljon. Aztán következett a fekete március sok halottal és soha nem múló sebekkel az erdélyi magyarság életében – őszintén remélem, hogy Románia azóta túllépett a konfliktusok ilyesféle rendezésén, és Sepsiszentgyörgyön nem lesznek hasonló események.
A Székely Mikó Kollégium története röviden összefoglalva úgy szól, hogy a református egyház 2000-ben az államtól visszakapta az oktatási intézményt, de az idén a buzaui bíróság – a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata alapján – alapfokú döntésében újraállamosította a kollégiumot, börtönbüntetésre ítélte a restitúciós bizottság tagjait, és kártérítésre kötelezte az egyházat. Külön pikantériája az ügynek, hogy a bizottság két magyar nemzetiségű tagját (Markó Attilát és Marosán Tamást) letöltendő, míg a román Silviu Climetet csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, miközben mindhármuknak ugyanolyan felelősségük volt a döntések meghozatalában. A bíróság azért döntött az újraállamosítás mellett, mert véleménye szerint a közadakozásból felhúzott épület nem az egyházé, hanem a közösségé, így az önkormányzatot illeti meg. Pap Géza erdélyi református püspök szerint a Mikó-ügy egy titkosszolgálati irányítással politikai megrendelésre született koncepciós per, amely utat nyit a visszaállamosítás előtt, és a visszaszolgáltatásban részt vevő tisztségviselők megfélemlítését szolgálja.
Akadnak, akik azt mondják, közösségi szempontból nem történik tragédia akkor sem, ha október elején a ploiesti táblabíróság helybenhagyja az ítéletet, mert az épület és a benne lévő iskola az önkormányzat tulajdonába kerül, azt pedig magyarok vezetik. Aki ezt mondja, nem számol azzal, hogy a román kormány egy tollvonással elveheti az ingatlant és az iskolát az önkormányzattól, míg az egyházi tulajdon fölött nem rendelkezhet. Az épületet egyébként a kommunizmusban a református egyháztól vették el. Az ítélet azért is aggasztó, mert precedenst teremt: bármikor bármi visszavehető, és a döntést korábban meghozó kormányhivatalnokok rács mögé juttathatók. Így egyrészt nem lesz, aki a folyamatban lévő ügyekben döntést merne hozni, másrészt minden tulajdonos retteghet, hogy mikor kerül rá a sor. Romániában eddig a „restitutio in integrum”, vagyis a teljes visszaszolgáltatás elvét alkalmazták, és eddig csaknem ezer ingatlant sikerült visszaadni jogos tulajdonosainak, vagyis a katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyháznak. Eddig az igények kétharmadát teljesítették, de a folyamat megtorpant, majd teljesen leállt.
Az igazság napjának keresztelt rendezvény szervezői a Zsoltárok könyvéből választottak mottót. „Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. / Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.”
Ha elég sokan lesznek szombaton Sepsiszentgyörgyön, talán Bukarestben is megértik az üzenetet.
